Hétvégenként, mikor Pozsonyból hazamegyek a szülői házba, az első utam a nagymamámhoz szokott vezetni. Mindjárt meg is kérdezem tőle, mi újság otthon. De ő csak legyint: „Semmi, fiam. Nincs nagyon mit mondani.” Aztán mégis másfél órán keresztül ülök az ágya mellett, amíg elmeséli az összes pletykát a faluban, némelyiket kétszer is.
Azt kérditek, hogy jön ez ide? Hát úgy, hogy mikor a kiscsoportos megbeszéléseink elején az egyik nagymamaforma beszélgetőtársunk úgy kezdte a bemutatkozást, hogy „nekem nincs nagyon mit mondanom magamról”, akkor rosszat kezdtem sejteni. Pláne, hogy még páran (a csoportvezetőnk néma asszisztálása mellett) követték is a példáját. Hogy igazam lett-e vagy sem, döntse el mindenki saját maga. Íme, egy kis segítség: 11.04-kor kezdtük a beszélgetést bemutatkozással, 11.45-kor került vissza a szó a csoportvezetőhöz, akinek a bevezetője az előadáson elhangzottakhoz 11.56-ig tartott… (tovább is van, mondjam még? Inkább jöjjön a 2. közérdekű közlemény: nyugi, nem szoktam kiscsoportosokon jegyzőkönyvet írni, csak ha unatkozom…) Szeretem az embereket. A nagymamámat meg egyenesen imádom hallgatni, mikor elkezd mesélni. Az ágya mellett ülve. Teát szürcsölgetve. Kettesben. Nem a kiscsoportos beszélgetéseken… (3. közérdekű közlemény: ha idegesít, hogy valaki monológokat tart, ne engedd sokszor szóhoz jutni. Én megpróbáltam a második kiscsoportoson, s egy jó kis beszélgetés kerekedett belőle. Na, ott már nem jegyzeteltem.)
Valamikor régen, idébb-odább, tél-túl, ég és föld közé szorúva, Erdély szívinek legnemesebb csücskinek közepibe, ídegélt egy, az istennek markábó szép mértéktelenül kinőtt ember, ennek a neve és természete ugyan nem Jani vót, hanem Mihály, de ha vakart halra ránízhetté, őreá asztán igen, s ha meg a 32 léc közé zárt nyelvét megcsiklandozván egy jópohár fehérbor, kiengedvén azt a rácsok közül mesésen megszólala, akkor azt egy és eggyátallában nem lehetett röhögís nékű megállni még ülve se, mer azí adott a jóisten nyelvet, de két fület is hozzá…
…hogy szájtátva hallgassuk, ha Tófalvi Misi elkezd mesélni! Nem is folytatom tovább, mert ahogy Misi szombat este megnevettette a bandát, azt úgyse tudnám élethűen leírni. Azt látni és hallani kell! Három napon belül háromszor volt hozzá szerencsém mesélés közben (közvetlenül a nagytalálkozó előtt ugyanis fellépett Szencen a Szenczi Molnár Albert Klub összejövetelén is – mondanom se kell, hogy ott is hatalmas sikert aratott), de mindegyik alkalommal megmozgatta a rekeszizmaimat. Köszönöm, köszönjük, Misi! Meghoztad mindenkinek a hangulatát a szombat esti búcsú bulihoz, amit aztán a Korzár zenészei fokoztak még tovább, majd a Gyuri és Társai Önkéntes Spontán Zene- és Énekkar dalai ringatták át az éjjeli nosztalgiázókat szombatból vasárnapba. Abba a vasárnapba, mely egyben a találkozó végét, és a búcsút is jelentette.
Az október egy nemzeti ünneppel kezdődik, egy nemzeti ünneppel végződik. Idén a közepén is ünnepeltünk: október 12. és 14. között Komáromban. Óvatos becsléssel lehettünk kb. kétszázan, ami ugyan elmarad a korábbi nagytalálkozók részvételi számától, de aki ott volt, az egy újabb közösségi élménnyel gazdagodva utazhatott haza. Mert ha az előadások nem is, az éjszakába nyúló beszélgetések, a közös sörözések, az önfeledt tánc és a vidám dalolás felejthetetlenné tették a találkozót. Maradjon meg bennünk ez a kép, s ne az, hogy míg vasárnap délelőtt Komárom főpolgármestere ott ült a záró szentmisén, addig a komáromi papokat hiába kerestük, a három nap alatt egyszer sem találtuk őket. Jaj, persze, tudom, bérmálkozás volt, s olyankor annyira elfoglaltak szegények, hogy az előkészületek közepette még egy lélegzetvételnyi idejük sincs, nemhogy egy órácskájuk a Kárpát-medence öt országából a városukba látogató magyar hívek üdvözlésére! Kár. Mert ha Bastrnák Tibor tudott időt szakítani rá(nk), nekik is ott lett volna a helyük…
április 3rd, 2010 at 15:08
Ahoj na Mesés komáromi hétvége (2.), nasel jsem zajimavou novinku, jde o diskusi na tema Black SEO ale nediskutuje se jen o tom, ale i o White SEO. Registroval jsem se a maji vypsane i odmeny pro nejlepsi členy. Napisu tady pozdeji, jestli jsem tu cenu ziskal a zkusenosti
Shawana Hahne