Ezúttal kezdjük egy 100 ezer forintos feladvánnyal: egy szobában van három kapcsoló, melyek a szomszédos teremben lévő három villanykörtét gyújtják. Az egyik szobából nem látni át a másikba, neked mégis ki kell találnod, hogy melyik kapcsoló melyik égőhöz tartozik. S mindezt úgy, hogy bármit csinálhatsz ugyan a kapcsolókkal, de csak egyszer mehetsz át a másik helyiségbe, hogy megnézd a villanykörtéket. Hogyan találod ki, hogy melyik kapcsoló melyik égőt gyújtja?
Mondjuk úgy, hogy elmész egy hálós lelkigyakorlatra Egyházgellére, ahol Sebestyén Ottó SJ jezsuita atya (a továbbiakban csak Ottó) annyira megtornáztatja a lelked, hogy az még az agyadra is kihat, és lefekvés előtt esti mese helyett ilyen feladványokat fogsz fejtegetni. S ez most nem vicc. Igaz, hogy csak négy halandónak jutott az eszébe, hogy a fentihez hasonló fejtörőkkel múlassa az időt szombaton éjjeli fél kettőig, de ők aztán kitettek magukért, mert addig nem hajtották nyugovóra a fejüket, míg minden feladványt meg nem fejtettek. De ne szaladjunk ennyire előre. Mert akadt jó pár dolog napközben is, melyeknél először csak vakartuk a fejünket, hogy mit is akar tőlünk Ottó, aztán viszont lelkesen beleéltük magunkat a szerepeinkbe.
„Ha én szél lehetnék…”
Azt hiszem, nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy a délelőtti fa-szél (szigorúan a megadott helyen elválasztandó két szó!) játék mindenkinek bejött. Volt, aki azt élvezte jobban, hogy behunyt szemű faként átadhatja magát a szél akaratának, mások meg abban lelték nagyobb örömüket, hogy kezükbe vehetik az irányítást, s határozott szélként formálhatják a fákat. A délutáni „szembenézős gyakorlat” már jobban megosztotta a húsz fő körüli társaságot: egyesek nem tudtak mit kezdeni a rájuk meredő szempárokkal, túl intimnek tartották s inkább menekültek, míg másoknak épp ellenkezőleg, sokat jelentett társuk lelkébe meredni a szemein keresztül, s még sokkal tovább is „játszottak” volna. Igen, akármilyen hihetetlenül is hangzik, de játszottunk egész hétvégén: az ezüst hajú hittantanárnő a csillogó szemű egyetemistával, az energikus polgármesternő a szelíd kismamával, az ezermester autószerelő a gyönyörű hangú orvosnővel, a hat gyermekes családapa a hajadon gyereknevelővel. Csodálatos volt, ahogy eme szent játék közben elmosódtak a határok kicsi és nagy, öreg és fiatal, férfi és nő között, ahogy mindenkiben felébredt a benne szunnyadó gyermek, aki felszabadultan át tudja adni magát a pillanat varázsának.
(folyt. köv.)