A barkochba játékot, ugye, mindenki ismeri? (Jó, a biztonság kedvéért írjuk le fonetikusan is: barkóba – széép zárt palóc A-val). Most már, remélem mindenkinek megvan. Aki nem ismeri vagy még rosszabb, nem kedveli, annak rossz hírem van, mert én nagyon szeretem, s ezért arra gondoltam, hogy ezúttal barkochbázhatnánk egyet. Mit szóltok? A feladat nagyon egyszerű: nem is olyan rég jártam egy városban, nektek mindössze annyit kell tennetek, hogy a kérdések és válaszok alapján kitaláljátok, a Kárpát-medence melyik helységéről van szó (na, már segítettem is!). Oké? Mehet?
Magyarországon van a város?
Mivel már 2007-et írunk, és nem 1907-et, a válasz nem.
Tehát egykoron Nagy-Magyarországhoz tartozott, de Trianon után valamelyik utódállam kapta meg?
Vág az eszed, mint a zacskós tej!
Kösziiii! Jugoszláviában van?
Olyan ország már nem is létezik, khm-khm…
Ja, bocs. Szerbia?
Nem. A három napos muzslyai Háló találkozóra sajnos nem jutottam el.
Csehszlovákia?
Hé, kihúzod a gyufát!
Jó, ez szándékos volt. Szóval: Felvidék?
Nem.
Románia?
Na, végre. De ha most azt mondod, hogy Kárpátalja, eldobom az agyam…
Nyugi, (annyira) hülye azért nem vagyok! Szóval Erdély?
Nem! Be-be-beeeeeeee
Mi? Ja, Partium is Romániában van. Tehát Partium?
Heuréka! Igen!
Hálós akción voltál ott?
Na, szerinted? Különben minek lenne ez a Háló hírlevélben?
Jóvanno! Egy napos rendezvény volt?
Igen. A szokásos helyi találkozó: előadás – kiscsoportos – ebéd – előadás – mise – búcsúzás.
Hmmm, kedves emberek laknak arrafelé?
Mi az, hogy! Szinte vágni lehetett a vendégszeretetet! Engem megérkezéskor pl. azonnal kezelésbe vett egy néni. Ha fél évszázaddal fiatalabb (vagy én vagyok idősebb), azt hittem volna, akar tőlem valamit. De mivel még az unokájának sem mutatott be, valószínűleg tényleg „csak” az önzetlen törődés és a jólelkűség vezette. S ez a figyelmesség egész nap kitartott (most az ebéd közben az asztalnál cigizőket felejtsük el). Teljesen idegen emberek között teljesen otthon érezhettem és éreztem is magam. Hála nekik érte!
Tényleg nem ismertél senkit?
De, azért volt pár ismerős arc. Csopakról, az ifi altáborból ott volt a kiscsoportom több tagja is. Nagyon hálás vagyok nekik, hogy eljöttek, s újra találkozhattunk! Csak kár, hogy nem tudtunk többet beszélgetni, elég sűrű volt a program.
Apropó, program. Az előadások tetszettek?
Hát, mit mondjak, nem erre számítottam. Dr. Németi János előadása a találkozónak otthont adó város történetéről pazar volt, hihetetlen mennyi információval halmozott el minket. Le a kalappal a tudása előtt! Szerintem dupla ennyi ideig is simán képes lett volna mesélni. Csak biztos, hogy illik egy Háló találkozó profiljába egy efféle ismeretterjesztő előadás, mégha első osztályú is?
Hé, itt én vagyok az, aki kérdez!
Oké, bocsi. Csak hangosan gondolkodtam. (Remélem, egy év múlva, a 4. …-i találkozón a szervezők megadják majd a kérdésre a megfelelő választ.) De most a szó ismét a stúdióé.
Köszi! Akkor mesélj valamit a kiscsoportosokról. Jól sikerültek?
Huh, ne is mondd. Átestem a tűzkeresztségen! Először vezettem kiscsoportot: a 22 és 27 év közötti fiatalok kerültek hozzám. Na meg egy püspök! Igen, jól hallod, Schönberger Jenő püspökatya is ellátogatott közénk, s pont a mi kiscsoportunkat szúrta ki magának… Jó, mi? Hát, mit mondjak, az első pillanatban szívesen átengedtem volna ezt a megtiszteltetést egy másik csoportvezetőnek! Pláne, hogy két kolozsvári protestáns barátom, akik csak miattam jöttek el N… (huh most majdnem kimondtam, hogy hova) meg egy magát ateistaként bemutató fiú is a csoportban voltak! Rémületem, hála Istennek, elhamarkodottnak bizonyult: nem fagyott meg a légkör, senki nem húzta le a redőnyt (teljesen), és a püspök atya is egész lazán, fiatalosan és rugalmasan kapcsolódott bele a diskurzusba, úgyhogy utólag azt mondom, jót tett a csoportnak. Nálam mindenképp sikerült másfél óra alatt feltornáznia magát a szuterénből a képzeletbeli piedesztálra. S ezt nem sok lilasipkás mondhatja el magáról!
Ejha! Azt se sok hálós közösség mondhatja el magáról, hogy a püspök látogat el a helyi találkozójukra… Gondolom, a misét is ő tartotta.
Így van. S ezt nagyon nagy dolognak tartom! Méltán lehetnek büszkék rá a helyiek. A szentmise? Ja, igen. Ő tartotta, de őszintén szólva szinte semmire sem emlékszem belőle, mert egész idő alatt arra összpontosítottam, hogy vacogó fogaim ne harapják le a nyelvemet…
Olyan hideg volt?
Hideg? Nem hideg, hanem k**va hideg! Pedig rendhagyó módon nem is este volt a szentmise, hanem még ebéd előtt. Rendesen örültem, hogy nem megyek áldozni, mert tuti leharaptam volna a pap ujját…
S délután mi volt a program?
Három előadás is zajlott egy időben: az első a piaristákról, a második a fokoláré lelki mozgalomról, a harmadik meg az ima évéről. Én az elsőt választottam (hoppsz, most elárultam magam: a beosztás szerint a kettesbe kellett volna mennem, eeencsúúúldigung). Lehet, hogy jobban jártam volna, mert ezt nem igazán tudtam élvezni. Pedig az egykori piarista néni és bácsi egy valódi érzelmekkel fűtött élménybeszámolóval emlékeztek vissza a diákéveikre. A jelenlévő – fogalmazzunk úgy – „régebb óta fiatal” banda jót is nosztalgiázott rajta, én meg szunyókáltam egy keveset. Az egymással párhuzamos programok ötlete egyébként nagyon jó, s ha legközelebb lesz a kínálatban egy „friss fiatalok” étvágyát is csillapító fogás, akkor, garantált lesz a siker minden korosztályban!
És volt annyi fiatal, hogy külön kell rájuk gondolni?
Folyót nem lehetetett volna velük duzzasztani, de két ifi-csoport, szerintem, nagyon jó eredmény! Van ebben a közösségben perspektíva: jó a szervezőgárda, (mégha be is csúszott egy-két baki, de hát, forgács is csak ott van, ahol vágják a fát), a helyi klérus sem fintorog, hogy urambocsá’, valaki segíteni próbál nekik a nyáj gyarapításában, és még az érdeklődő báránykák lelkesedésére sem lehet panasz.
Volt valami különleges ebben a napban, amit máshol még nem tapasztaltál?
Igen. Nekem nagyon bejött, hogy az elején külön bemutatták, hogy ki honnan érkezett (vagy ezt csak azért élveztem annyira, mert a Felvidéket egyedül én képviseltem?) S a kéménysep… akarom mondani hóembernek öltözött fiatalember különszáma, aki ajándékkal lepett meg minket, is rendhagyó része volt a programnak. Picit gagyi, de kedvesen, szeretetre méltóan gyermeteg. Mint ahogy a Mária rádiós fickó különszáma is.
Nocsak, ez is valami extra programrész volt?
Igen. A nap végén, a Cantium Novum kamara kórus és a Kollégium Régi Zene (nem tudom, így kell-e írni, de a lánytagok nagyon csinosak voltak) röpke koncertje után a rádió egyik munkatársa propagálta magukat. S annak ellenére, hogy nem igazán vagyok híve az ilyen csakkeresztény rádióknak vagy tévéknek, még nekem is felkeltette az érdeklődésemet. Ez is gyerekes volt, de olyan bájosan, megnyerően gyerekes, mint a hóember. Jó munkát végeztek mindketten!
Ahogy elnézem, jó kis találkozó volt, már csak az a kérdés hol…
Igen! Remélem, hogy a választ már mindenki tudja!
Hisz segítségként, még a barkochba szabályait is teljesen átírtam… A játék ugyanis arról a Krisztus utáni 1./ 2. században élt Bar Kochbáról kapta a nevét, aki elhatározta, hogy annak ellenére utánajár egy erőszakos bűntettnek, hogy a tettesek semmi nyomot nem hagytak maguk után. Az áldozatot úgy megcsonkították, hogy nem maradt ép se a keze, se a lába, nyelvét kivágták, szemét kitolták (ácsi, nem Szent Istvánunk és Vazul története ez, abban forró ólom is volt, tudjátok). Nos, a bölcs zsidó vezér úgy döntött, mégis kihallgatja a szerencsétlent, s olyan kérdéseket tett fel neki, amire bólinthatott, ha igen, s megrázhatta a fejét, ha nem volt a válasz. Innen kapta a találgatós játék, melyre csak igennel vagy nemmel lehet válaszolni a barkochba nevet. Az én válaszaim kicsit hosszabbra sikeredtek, lévén, hogy én még a nyelvem és az ujjaim birtokában vagyok, úgyhogy bízom benne, mostanra már valóban csak költői kérdés a következő: melyik partiumi városban töltöttem egy kellemes napot december 1-én?