“Természetesen mindig egyedül kell sétálni, legalább egy, de inkább másfél, s ha lehet, két órát napjában. A séta az élet legemberibb életütemét fejezi ki. Aki sétál, nem akar eljutni sehová, mert ha célzattal és úti céllal ered útnak, már nem sétál, csak közlekedik.
A sétáló útközben, minden pillanatban, megérkezett a séta céljához, mely soha nem egy ház vagy egy fatörzs, vagy szép kilátás, csak éppen ez a levegős és közvetlen érintkezés a világgal. Egy ember, aki lassan elvegyül a tájjal, része lesz egy erdőnek vagy mezőnek, ütemesen átadja magát a természet nagy díszletei között az örök valóságnak, az időtlen világi térnek, minden pillanatban úgy érzi, hazatért séta közben. A séta a teljes magány. Egy szobában könyvek és tárgyak vannak körülötted, melyek életed feladataira és kötelességeire figyelmeztetnek, a munkára vagy a hivatásra. Aki sétál, megszabadult munkájától, egyedül van a világgal, lelkét és testét átadja az ősi elemeknek. gondold meg, hogy a földön jársz és csillagok alatt sétálhatsz. Nagyszerű dolog ez.” (Márai Sándor: Füves könyv)
Vajon nekem mikor lesz végre időm átadni a testem és a lelkem az ősi elemeknek? Kezdetnek egy nyugodtan elfogyasztott reggeli vagy egy kiadós alvás is megtenné… Az igazi hőstett meg az lenne, ha felmondanék a munkahelyemen s a laptopomat kivágnám az ablakon. Vagy nem?
április 22nd, 2008 at 20:22
Hát, Márai még csak nem is álmodott laptopokról, de a munkáról ír eleget – a Füvesben is
április 22nd, 2008 at 23:34
Biztos azért volt ideje napi 2 órát sétálni…
április 24th, 2008 at 09:21
vagy pedig mert fuveskertben volt;)
április 24th, 2008 at 09:28
az idovel Jurgen ugy van, hogy mindenre lehet idot talalni, csak akarni kell… attol fugg, hogy mik szamodra a prioritasok… en multkor voltam a kiskarpatokban… mar regtol szerettem volna kipipalni par hegycsucsot… par oracskat boklasztam osszevissza… aztan jarati busszal kellett visszajonnom vlhonnan Zsolna mellol… cseppet elkalandoztam… csapolot is talaltam (habar mindig van nalam elsosegely csomag veszhelyzetre:)… nem hittem volna, hogy osszefutok ismerosokkel, de harommal is talalkoztam… bar ok bicajjal voltak meg ellenkezo iranyba mentek… faintos volt… nem egy magas-tatra, de szodavizzel elment
május 7th, 2008 at 21:25
Egyet értek Máraival meg nem is. Én a ”kellemest a hasznossal ” típusú ember vagyok. Hogy olykor nem árt egy –egy Márai-féle séta az OK, de hogy egyedül … az nem az esetem.