Vannak dolgok, amiket nem lehet leírni vagy megmutatni, hanem egyszerűen át kell élni őket. A szenci 1. Kárpát-medencei Háló ifjúsági találkozó is az ilyen élmények közé tartozik. Most mégis megpróbálom a lehetetlent, hogy pár képpel érzékeltessem a találkozó hangulatát. Lehet nosztalgiázni vagy kedvet kapni a következő Hálós rendezvényre!
Mivel a messziről érkezőknek egy egész napi útra volt szükségük, nem kezdhettük a találkozót hamarabb, mint este 18.30. (A délvidékiek még így is késtek kicsit, de ezzel együtt azt kell mondjam, simán zajlott az érkezés). Ez pont kapóra jött, hisz így kihasználhattuk az időt az utolsó simításokra.
Itt épp Maszat pingálja fel a hétvége programját.
Én a programfüzetet hajtogatom Csiba Tomival
Horváth Peti barátom meg a kiscsoportokat ellenőrzi még utoljára. Hétközben több mint négy órát ültek felette Marikával, hogy a lehető legjobban osszák szét az embereket, sajnos így is becsúszott egy-két hiba, de a csoportok többsége elégedett volt.
.
.
.
.
Katicza és Mária – a regisztrációs csapat két tagja már várja az első vendégeket. Meg is érkeztek: elsőként az erdélyi busz – volt is mit csinálni, mikor negyven fiatal beállított a Szenczi Molnár Albert Alapiskolába!
Szerencsére a mosoly a legnagyobb hajtás idején sem tűnt el az arcokról.
Katic annak ellenére ellétogatott közénk és segített egész idő alatt, hogy egy hónapja vették ki a vakbelét, s még beteg szabadságon van. Hopppsz, vagy ezt nem lenne szabad ilyen nyilvánosan kikotyogni? 
Boby sajnos szombaton nem tudott ott lenni egész nap, ezért főleg pénteken (na meg vasárnap) vette ki a részét a munkából… meg ahogy látom másból is…
Ellátogatott közénk Szeibert András, a Háló egyik alapítója és jelenlegi vezetője is. Itt még csak kötetlenül beszélget a fiatalokkal, de az esti műsorban hivatalosan is jutott neki szerep. A fiatalokkal való kommunikáció nem okozott gondot neki, hisz neki magának öt gyermeke van.
Természetesen nem hiányoztak a Puchard ifjak és a tatai ifi altábor főszervezője, Ambrus sem. Nagyon kiszámolták ugyan az érkezést, de ez már csak így megy: aki közelről utazik, az mindig később érkezik meg, mint aki messziről. Már ha Budapest közelnek számít. Székelyudvarhelyhez képest mindenképp.
Na, és 18.30-kor kezdetét vette az 1. Kárpát-medencei Háló ifjúsági találkozó. Mégpedig egy görög-katolikus istentisztelettel, amit Orosz István, kárpátaljai görög katolikus lelkész és a helyi káplán, Jankó Gábor celebráltak.
A szentmisén részt vettek a helyi hívek is. A közös szentmisének szimbolikus jelentősége volt: ezzel szerettük volna kifejezni, hogy a külön ifi találkozóval nem elszakadni szeretnénk a felnőttek világától, hanem megtalálni benne a helyünket.
.
S mintha csak egy felső forgatókönyv alapján történt volna: pont a szentmise kezdetekor hangzott el az az interjú a találkozóról a Kossuth Rádióban, amit egy nappal korábban telefonon keresztül készítettek velem. (Hálás köszönet Schön Gyurinak a felvételért)
.
Az istentisztelet és a vacsora után elkezdődött az esti program, már a pasztorációs központban. Amíg mindenki elfoglalta a helyét, addig Horváth Peti énekelt nekünk.
Hihetetlen: ami fél éve még csak egy merész álomnak tűnt, április 25-én este valósággá vált: 5 ország 110 magyar fiatalját köszönthettünk a Felvidéken, Szencen! (Felvidék: 37, Magyarország: 15, Erdély: 20, Partium: 20, Délvidék: 13, Kárpátalja: 4 és még Ausztriából, Bécsből is érkezett egy vendégünk)
Ki lehetett volna kompetensebb, hogy bemutassa a Hálót, mint az egyik alapítója, Szeibert András.
A találkozó házigazdáit, a szenci Antióchia közösséget pedig az egyik jelenlegi vezetője, Katicza és az egyik oszlopos tagja, Horváth Peti mutatta be. Hogyan másképp, mint egy gitár segítségével. (Elnézést: A Gitár segítségével – s ezért most meg fognak kövezni, de elfelejtettem a nevét…)
S ezzel véget is ért a hivatalos program péntekre. Mondom a hivatalos… A nem hivatalos pedig folytatódott a kocsmákban (Ech, pedig olyan hihetően próbáltam meggyőzni őket, hogy már minden zárva van 23.00-kor…) Itt épp Ambrus halmozza az élvezeteket Aranyfácán formájában: bal kéz egy sör, jobb kéz egy sör, milyen kár, hogy az embernek csak két keze van…
Egy órára volt hirdetve a kapuzárás, vagyis háromkor már mindenki aludt. Osztálytermekben, laticelen és hálózsákban. Na és matracokon is. Nem tudom, hogy Gomez hogy csinálta, de szinte mindenkinek szerzett valami puha fekvő alkalmatosságot, aki kérte. Én meg bevetettem magam a team-szobába három csaj közé (erről valahogy nem készültek képek…)
Folyt. köv. holnap
Addig is, ha kíváncsiak vagytok az össze képre, letölthetitek őket innen:
április 30th, 2008 at 09:28
Őrülten örültem a szerencsének!
Most pedig imádkozzunk azokért, akik valamilyen okból sajnos nem lehettek velünk.
április 30th, 2008 at 12:07
jo kis akcio lehetett a kepekbol itelve… lehet hogy jovore beirjuk a kalendariumba:) …
a vakbelemet mar en is kivetettem 3-4 eve: az utolso bajnoki meccset lefociztam idegenben, ket napra ra beneztem a poliklinikara a papohoz, hogy illo lenne mar kivetetni, mert csunya vege lesz… meg mondom neki, hogy vege a bajnoksagnak, tegyuk mar egy cseppet rendbe a szervezetet… aszongya az orvos, hogy nem komoly, nem szukseges kivetetni, jegeltessem el… en azert eroskodtem, be is fekudtem a korhazba, masnap meg kivettek… vazze, eleg gennyes meg csunya vegallapotban volt, a sebesz mondta is, hogy jo hogy kivetettem mert 2-3 nap, aztan szetfakadt volna…. egy het utan kivettek az olteseket… meg egy het utan mar bowlingoztam, meg egy het utan mar a Balatonban strandoltam, meg a strandroplabdaztam:)… de ilyen belso mutetek kegyetlen lassan gyogyulnak… 100 szazalekos csak min. fel ev elteltevel lesz az ember… meg az a szopacs benne, hogy riflet sem hordtat az ember csak lazabb ruhaviseletet…
április 30th, 2008 at 12:49
Hallod, Katic? Belefér meg ebbe Kikinda is
Legalábbis a kivett vakbeled ne tartson vissza! 
április 30th, 2008 at 20:28
Hát, hát, hogy mindenki a vakbellel van elfoglalva…. tibi, nemtom milyen tibi vagy, de igazad van, fel ev utan se lehet biztos az ember. a kulso seb ugyan szepen gyogyul, de a belso az egy masik dolog….
április 30th, 2008 at 21:49
jaja… amugy csak egy tibi van:) … de ez a vakbel aprosag ahhoz kepest amit meg 14 evesen csinaltam… akkor harom helyen tortem ossze a sipcsontomat… bobszankobol cseppet kirepultem 60 fokos lejton egy buckan, aztan a landolas nem sikerult vlmi tokeletesen:)… asszem egy sziklan landoltam… 6 hetig volt gipszpen a labam, eloszor csavarozni akartak, de lemondtak rola, aztan 6 hetig meg nem lephettem ra… az orvos aszonta, hogy ev vegeig, de legalabb szeptemberig ne is gondoljak a focira, kozben meg mar mihelyst raallhattam a labamra, mar aprilisban rugtam a bort… igaz hogy mankokkal meg gorbebottal, de szodavizzel mar elment… majusban mar bajnoki meccsen jatszottam;)… bar a belemenesekbol meg visszahuztam a labam… eleg gyenge volt meg
április 30th, 2008 at 23:53
Tibi, te már az inkubátorban is fociztál, nem?
Úgy értem, két sör között 
május 2nd, 2008 at 07:00
vagy inkabb ket labdaval
május 3rd, 2008 at 18:50
Hello Mindenkinek!
Én is rendkívül örültem az eseménynek és hogy ilyen
színes és érdekes emberkékkel sikerült találkoznom.
Olvasva ezen véleményeket azt hiszem mindenképpen hozzá kell még fűzzem azon észrevételemet miszerint volt egy
lakótársunk aki a múlt év szeptemberében költözött
hozzánk. Ismeretlen idegen volt a városi vadregényes dzsungelből,mivel lakótársat kellett laszózunk,és az ezt
megelőző évben kezdte ismét az egyetemet mivel munkája folytán abbahagyta. Ám ezen ominózus szemptembert megelőző nyáron volt egy munkahe-
lyi balesete mikor tulajdonképpen totálkárosra törte magát amit szó szerint kell érteni, ismerősei alig ismertek rá, aki látta a Terminátort az könnyen elképzelheti semmi túlzás nélkül akár ő is lehetett
volna főszereplője a T4-nek. És akkora akaraterővel rendelkezett hogy pár hét alatt ki is engedték a kórházból. Az orvosok szinte csodálkoztak és már már a csodát látták benne. És vagy 5 hónap elteltével járni is tudott pedig a fejében(platina lemez), kezében, lábában csavarok lettek beépítve, még a könyvtári detektor is bejelzett néha, ú. mint a
reptereken. Igaz nem volt keresztény,hitvalló, de nagyon jó fej volt.Szóval csodáltam ezen hatlamas akaraterőt benne amely a puszta jóakaratból és segítőkészségből fakadt.
Amúgy tényleg a foci az egyik legkirályabb játék
május 3rd, 2008 at 20:43
Huh, mi történt a fiúval, átment rajta a buldózer? Amúgy meg le a kalappal elötte…
május 4th, 2008 at 20:13
ertekes ember lett belole (gondolok itt a platina lemezre) … de az lett volna az igazi, ha az elso ket foga helyere sornyitot tesznek
május 8th, 2008 at 10:19
Tudtam, hogy egy csomó jóból kimaradok
De egz kicsit kevesellem a képeket…
május 8th, 2008 at 10:33
Bori: július 27. és augusztus 3. között pótolhatod Tatán a táborban.
Belinkeltem, hogy honnan lehet letölteni az összes képet – van vagy 200-300.