A szombat volt az egyetlen nap, melyet teljesen együtt tudtunk tölteni. Ki is használtuk az elejétől a végéig. Első látásra sűrűnek tűnhetett a program, de mivel az étkezés a magas létszám miatt háromszorra volt megoldva, mindenkinek jutott ideje a privát beszélgetésekre, városnézésre vagy az éjszakai alváshiány pótlására.
Nincs mese: ha kelni kell, akkor kelni kell. Ez a házigazda lányokra duplán vonatkozott, hisz ők ébresztették gitárral és zenével a többieket, urambocsá (még leírni is korán van) 06.45-kor! S aztán már rohantak is, hogy kávéval várhassák őket.
Igen, a fényképészünk elől még én sem tudtam elbújni. (Nyugodtan folytasd tovább a nézegetést, több fotó nem lesz a szexis felsőtestemről…) 
.
.
.
.
.
.
.
.
.
Ébresztő akciónk sikeresnek bizonyult, szinte kivétel nélkül mindenki ott volt a reggeli imán 07.30-kor.
Ez meg már a reggeli után van, az első előadás előtt. A nem felvidékiek fülében ismeretlenül csengett Mészáros András neve – így kíváncsian várták az előadását.
Mészáros András is várta, hogy elkezdhesse.
A Pozsonyi Comenius Egyetem tanáraként megszokta, hogy ennyi ember előtt beszéljen. Amivel nem tudott mit kezdeni, az a tegeződés volt. Önkéntelenül is átváltott magázásba. Nem baj, tanár úr, Önnek elnézzük.
.
.
.
.
.
Az előadás után következtek a kiscsoportos megbeszélések. Volt miről beszélgetni…
Mészáros András ugyanis profán szemszögből, az irodalom és a filozófia tükrében közelítette meg a szerelmet, ami, ugye, nem mindig egyezik a keresztény értékrenddel. S akkor mi van? Akkor már ne is vegyünk tudomást róla? Dugjuk a fejünket homokba? Szerintünk nem. Ezért is esett a választás Mészáros Andrásra.
S hogy a kiscsoportokban hogyan vélekedtek az elhangzottakról? Az az ő titkuk marad!
Matyinak, úgy látom, tetszett… Vagy csak örül, hogy fényképezik?
Szombaton bővült a VIP vendégeink száma, mégpedig egy űjabb alapító taggal és jelenlegi vezetővel, Puchard Zoltánnal (gy. k.: jobboldalt)
Itt épp Orosz Rita és István társaságában hallgatja Mészáros András előadását. Ahogy az arcát elnézem ő is jót szórakozott az anekdotákon.
Maszat: “A szerelem engem mindig bolonddá tesz!”
Vera: “Ne is mondd, nekem szerelem se kell hozzá…”
Az örök fiatal Gyögyő is élvezte a hétvégét. Nem volt ott végig velünk, hisz az előadóinkkal és VIP vendégeinkkel törődött, de vigyázó tekintetét mindig ott éreztük magunkon. S jó érzés volt tudni, hogy bármikor számíthatunk rá!
Áldott vagy te az asszonyok között, Gomez!
Figyelitek: nincs olyan kép, ahol a fiúk lennének többen. Ezt nem én válogattam így össze, hanem ez volt a találkozón a helyzet: egy fiúra jutott kb. 2 lány. (Ez a szervezés, mi fiúk?)
Itt épp Horváth Peti a szerencsés. (De hogy hogy lehet ilyen pofával ülni Anikó és Maszat között, azt ne tőlem kérdezzétek!)
.
Mondom én, mondom. Szép lányokban nem volt hiány!
Na, és ebéd után jöttek Oroszék. Felváltva: Pisti és Rita.Gyermekeiket ezúttal kihagyták a buliból, csak Matyit szivatták egyszer-kétszer. Vagyis szivatta, a drága apukája.
Azt kell, hogy mondjam: rég hallottam ilyen jó előadást. Eredetileg beterveztem, hogy elmegyek közben zuhanyozni (máskor nem nagyon volt rá időm), de az első pár perc után egyszerűen képtelen voltam otthagyni. Teljesen más műfaj vol, mint a délelőtti előadás, így nehéz összehasonlítani, de engem ez fogott meg jobban. Köszönjük, kedves Rita és Pisti.
S aztán jöttek újból a kiscsoportos beszélgetések.
.
.
.
.
.
.
Miközben vacsoráztunk, megérkezett a legfiatalabb résztvevő is a találkozóra. Ő ugyan kicsúszott, ill. lemaradt a 17-30-as korhatárról, de mivel a szülei szerint Kinga koraérett gyermek, kivételt tettünk vele!
.
.
.
.
.
Nem, nem pasizik. Ő az apuka! Polgár István régi tapasztalt hálós. Szencre sajnos csak szombat este tudott ellátogatni, de így is örültünk, hogy legalább ennyi időt velünk töltött.
Vacsoraidő. Az étkezés sajnos hagyott kívánnivalót maga után… Nem elég, hogy szinte gyerekadagokat kaptunk, de még ugyanazt is kellett ennünk háromszor(sic!) egymás után. Azt hittem, ilyeneket nem kell az étterem tulajdonosával előre megegyezni, hanem természetesnek veszi, hogy minden étkezéskor mást szolgálnak fel. Tévedtem.
Hála azonban a szenci híveknek (Bözsi néniel az élen) süteményekben, pogácsákban, kalácsokban, gyümölcsben nem volt hiány a hétvége során, így a programok előtt, után (közben) lehetett pótolni a kalóriaszintet.
Szombat este pedig még zsíros kenyér is volt, ami, ugye, elmaradhatatlan tartozéka a Háló-rendezvényeknek.
Nnnna, itt meg már kezdődik a várva várt viccmondó verseny! A csoportok versenyeztek egymás között, a kiscsoporvezetők meg, mint a zsűri tagjai döbtöttek a legjobbakról.
Ők voltak a bátor önkéntjelentkezők, akik képviselték a csoportjukat.
- Melyek a világ legbizonytalanabb állatai?
- A mitévő legyek.
- Mit mondott a kamikáze-oktatópilóta?
- Figyeljen, mert csak egyszer mutatom meg…
- Mit csinál a kaméleon a sütőben?
- Beleolvad a környezetébe.
- Mi van az idegbeteg ló lábán?
- Pszichopata!
Ha lett volna különdíj a “legentellektüellebb” viccre, azt egészen biztosan Matyi kapta volna. Ezért a viccért:
Lim és Lom mennek az erdőben.
Lom minden lépésnél ás egy Í-t a földbe. Mennek tovább az erdőben, Lom pedig továbbra is ás. Egyszercsak Lim találkozik az erdésszel, és megkérdezi tőle, mit csinál Lom. Az erdész gondolkodik egy kicsit, majd kiböki:
- Társadalombiztosítás!
Ők pedig a viccmondó verseny nyertesei, az F kiscsoport! Jutalmuk egy torta volt! (Köszönet Vitáloséknak a felajánlásért!)
A hétvége ünnepeltjei! Anikó, Bea és Arthur (mindhárman Partiumból) április 25-én, ill. 27-én ünnepelték a születésnapjukat! Természetesen nem feledkeztünk meg róluk, s 26-án felköszöntöttük őket.
A szombat esti záróprogram pedig mi is lehetett volna más, mint egy zenés, táncos buli. A hangulatfelelős Téglás Norbi volt!
.
Most pedig jöjjön pár hangulatfelvétel a buliból.
.
Fájó szívvel ugyan, de éjfélor véget kellett vetni a szórakozásnak. Eddig engedte ugyanis csak meg az iskola igazgatója. Erdélyi barátaink ugyan elkezdték skandálni a “Nem nem nem, nem nem nem, nem megyünk mi innen el”-t, de a gondnok feleségének szívét ez sem hatotta meg… S akkor, ugye, az enyémet se…
Voltak, akik még kilátogattak a városba…
…mások felfelé vették az irányt. Na, nem az osztálytermekbe a hálózsákokért, ahogy azt az én naiv lelkem gondolta, hanem megkeresni a vizipipát…
Hajnali fél négyre sikerült mindnekit (mindenkit?) beterelni a hálózsákjába. Hosszú és tartalmas nap volt mögöttünk: két kitűnő előadással, rengeteg beszélgetéssel, sok humorral és fergeteges szórakozással. És még mindig nem volt vége a találkozónak. Előttünk állt még a vasárnapi zárónap.
Folyt. köv.
május 4th, 2008 at 20:26
hohooo teso… nem is emlitetted, hogy volt viccmondo verseny… bar szerintem keszakarva, mert a tobbieknek is akartal adni egy kis eselyt… igazad van, nem lett volna jo, ha mar a verseny elott meg van az elso harom helyezett szemelyemben:) … (bar amilyen az idei repertoarom utana mehettem volna gyonni;)
május 4th, 2008 at 23:40
Tesooo, halljunk már egy kürti tréfát, majd megmondom, kell-e menned gyónni
május 5th, 2008 at 10:58
- János bácsi, magát miért szeretik annyira a nõk?- Nem
tudom – mondja az öreg, majd hamiskásan megnyalja a
szemöldökét.
május 5th, 2008 at 18:42
hehehe ez jó!
na ezzel sztem biztos továbbjutottál volna a következö fordulóba, s még gyónni se küldtelek volna el 
De nem úgy van amúgy a vicc, hogy: Péter bácsi…?
május 5th, 2008 at 21:18
vannak durvabbak is, de azokat nem lehet ide irni… hatha valami intellektuell is olvassa az oldaladat… mert akkor elasom magam egy eletre:) … plane meg ha no az illeto … nem mintha noben ritkasag lenne az intellektuell
május 5th, 2008 at 21:24
de a legjobbak amugy a seres viccek, mert azoknak van mondanivalojuk:)
pl.
-Apúúúú! Nagyon nehéz a húgom, alig bírom el, inkább vinném a sört.
- Hogyne, még elejted!
ez a kedvencem:
Feleség kétségbe esve rohan a férjhez: – Drágám, anyám leesett a létráról, most mit csináljak? – Paprikás krumpli jó lesz.
ez egy cseppet durvabb:
Nagymama megkérdezi a Nagypapától:
- Szerinted vegyek fel melltartót?
A Papa nézi egy darabig, majd így szól:
- Hát, elég nagy sár van odakint.
május 5th, 2008 at 22:25
oke, Tibi, engem meggyöztél – ott lettél volna a dobogón, tutira!