Na, fogjuk rá, hogy kihevertem a csütörtök esti focitraumát, úgyhogy lássuk, mi minden is történt a szenci Háló találkozó zárónapján.
Mivel a vasárnapi zárószentmisét a hívekkel együtt szerettük volna megtartani, 11.00-ra be kellett fejeznünk a délelőtti programot. Ekkor kezdődik ugyanis hivatalosan a vasárnapi magyar istentisztelet. Ez viszont nem jelentett mást, mint hogy reggel fél hétkor – huh, még leírni is fáj – ébresztés, 07.00-kor pedig reggeli ima. Erről valahogy valami ismeretlen oknál fogva készültek fényképek…
S ezúttel nekem is sikerült megelőznöm a fényképészünket, már teljes felszerelésben voltam, mikor lencsevégré kapott. (Na meg dupla adag kávé is bennem volt a 3 órás alvás után…)
És ezek se az ébredés pillanatai már, hanem a csomagoláséi a reggeli után.
Szerencsére Sebestyén Ottó atya ért hozzá, hogyan keltse fel a fiatalok érdeklődését és kösse le a figyelmüket még akkor is, ha az éjszakájuk nem az alvásról szólt. Nem véletlen ám, hogy pont ő kapta meg a vasárnap délelőttöt!
.
.
.
.
.
Csinos segítői is akadtak Ottónak: Kati…
…és Andi személyében, aki épp egy népdalt tanított meg velünk. S mindezt fájó torokkal. Szerintem jól állt neki a szexis rekedt hang…
Vasárnap délelőtt ellátogatott hozzánk Jelenchich Erik is Pozsonyból. Tápai Robi mögött az a fekete zakós jóképű úriember. Gyorsan mondjuk el róla, még mielőtt elárasztanának a mailek a telefonszáma iránt érdeklődve (egyébként: +421 905 251 317), hogy Erik barátunk szerzetesi pályára készül, mégpedig a redemptoristák szimpatikus rendjében. Ő egyébként a POFIKK házigazdája és lelki vezetője is.
Ez meg már a zárószentmise, melyet legnagyobb meglepetésünkre s legnagyobb örömünkre Ottó mellett Puss Sanyi atya koncelebrált. S ő is prédikált. Állítólag felkészületlenül, improvizálva. Kedves Sanyi, ha ez valóban igaz, akkor, kérlek, soha ne készülj a szentbeszédre, ezt már luxus lenne überelni.
A misék nekem az izgulásról szóltak. A nyitó liturgián azért nem tudtam nyugodtan ülni, mert izgultam az egész hétvége miatt. Aztán mikor láttam, hogy valóban lehet számítani midenkire a csapatban, megnyugodtam. A záró szentmisén meg azért feszengtem, mert nem tudtam, mit fogok mondani a végén. Egész a szentáldozásig fogalmam se volt… Nem azzal volt gondom, hogy nincs mit mondanom, hanem, hogy hogyan írjam le az érzéseket, amelyek bennem kavarogtak. A boldogságot, ugye, nehéz szavakba önteni.
Aztán csak sikerült. Ők meg már a hétvége szervezői, házigazdái, a szenci Antióchiások! (Egyébként jól lecsesztek, hogy miért kellett őket oda kiterelnem, kínosan érezték magukat… júvanno, én csak jót akartam: hogy mindenki lássa, kinek köszönhetik a hétvége sikerét)
Ez meg már egy csoportkép az erdélyiekkel és a partiumiakkal indulás előtt. Ők egyébként másnap délelőtt 09.00-re értek haza. Nem vóna amúgy az az Erdély olyan messze a Felvidéktől, csak az a frány Magyarország ne lenne közte…
Jaaa, vagy ezért tartott olyan sokáig az út…
- Mnyaaam, ez a miénk lesz?
- Igen!
Nem, nem, a látszat ellenére nekünk még nem ért véget a találkozó: ebéd után még várt ránk a takarítás és rendrakás. Amivel egyébként gyorsabban végeztünk, mint gondoltam. Még egy közös sörözéses csevegésre is maradt idő és erő.
Na, számomra ez volt a legnagyobb bizonyítéka, hogy a hétvége elérte a célját: a fáradt, kialvatlan szervezőgárda azon tanakodik, mikor rendezzük a következő Háló találkozót… Ezt nem tudom, de július 27. és augusztus 3. között lesz egy Háló tábor Tatán. Ott folytathatjuk a hétvégét!
S a végére jöjjenek a támogatóink, akik nélkül nem tudtuk volna megrendezni az 1. Kárpát-medencei Háló ifjúsági találkozót Szencen:
Rákóczi Alapítvány
Mécs László Társulás
Szenczi Molnár Albert Klub
Szenczi Molnár Albert Alapiskola
Szenci Római Katolikus Plébánia
Dömötör Pál és családja
Takács Miklós és családja
Szalay Mihály és családja
Venchich Róbert és családja
Vitálos Imre és családja
És természetesen fő mentoraink: Sebők György és Éva
Hálás köszönet érte nekik, és mindenkinek, aki akár “csak” egy imával is hozzájárult a hétvége sikeréhez!




július 7th, 2010 at 20:15
Vyzera naozaj kvalitne a aj clanok je slusne napisany. Uvazujem o jeho kupe a sledujem teraz rozne posty na webe a myslim, ze som sa vdaka tomuto rozhodol. Dakujem!