Pénteken hivatalosan is véget ért a nyári szemeszter (s ezzel PhD-s “tanulmányaim” első éve). Szerencsére a doktorandusoknál ezt nem követi vizsgaidőszak. A tanárnőnek viszont, akinél írom a disszertációs munkámat, el kell számolni ezzel a pár hónappal, hogy beírja a kreditpontokat, és ajánlja az átlépésemet a második évfolyamba. Huh, de mit fogok mondani neki?
1. Azt biztos nem, hogy ebben a szemesztreben sem volt elég időm a munkámon dolgozni, mert egy csomó mással foglalkoztam (Háló, POFIKK, Vox Juventae, körkép…)
Hanem azt, hogy próbáltam tágítani látókörömet és igyekeztem interdiszciplináris ismeretekre szert tenni, melyeket a későbbiek során az egyetem javára is tudok majd kamatoztatni.
2. Azt sem, hogy nem írtam egy sort sem az egy szemeszter év alatt (se publikáció, se a doktori munka egy része…)
Hanem azt, hogy alapos irodalmi resers nélkül felelőtlenség bármit is papírra vetni, ezért én nem sajnáltam az időt – bármennyire is viszkettek az ujjaim, hogy írhassak már -, hogy ezt a szemesztert is a kőkemény forrásmunkának szenteltjem, ami a későbbi siker biztos záloga.
3. Azt sem, hogy a könyvtárba csak akkor jártam, ha éppen nem hálóztam, pofikkoztam, blogoltam (fociztam, söröztem, focit néztem… etc. etc.)
Hanem azt, hogy amikor csak tehettem, rohantam a könyvtárba, s minden szabad időmet a tudománynak szenteltem!
4. Azt sem, hogy egy, a témámmal összefüggő szakirodalmi művet sem olvastam el…
Hanem azt, hogy a témával kapcsolatos összes szakirodalmat igyekeztem – kisebb-nagyobb – sikerrel megszerezni, s addig nem adtam fel, míg a a legfontosabb monográfiák, tanulmányok ott nem sorakoztak a polcomon. (Amire a legjobb bizonyíték a 2, 3, x figyelmeztetés az egyetemi könyvtárból, hogy lejárt a kölcsönzési idő…)
5. És azt sem, hogy a DAAD-ösztöndíjat, melyet május közepéig szerettem volna megpályázni egy az egyben leszartam elfelejtettem…
Hanem hogy hosszas gondolkodás és mérlegelés után úgy döntöttem, a tervezett ösztöndíjat csak a következő szemeszterben pályázom meg, mivel akkor reálisabb esélyem lesz a pozitív elbírálásra.
6. De főleg azt, hogy jövőre még jobban rákapcsolok, s megpróbálok úgy dolgozni, hogy annak legyen látszata is. De tényleg, tanárnő!
május 18th, 2008 at 21:30
:torokköszörülés:
Látom, kis társadalmunk jövendőbeli szellemi elitjének tagjai folyamatosan elsajátítják a modern világban szükséges alapismereteket.
:balra el:
május 19th, 2008 at 21:13
hat teso, az az egy szerencsed, hogy nem vagyok a fonokod;)… gatyaba raznalak, annyi szent… ha abban remenykedsz, hogy majd megrakod a hutomet serrel, akkor csalodni fogsz… a hutoben mar nincs semmi hely… vazze, viccen kivul 8 uveg bor van az irodamban raktaron a szekrenyben, valamelyik mar nagyon megerett a felbontasra… de hat senki sem alkoholizal kozulunk;)
amugy meg publikalni kell… nalunk is vlmi kreditrendszer van, nem tudom milyen, sosem erdekelt, meg a szabalyokat sem nagyon neztem at, de szerintem nekem mar 4szeresen tul vannak teljesitve a publikaciok… egyszer mar ossze kellene szamolnom oket… holnap is adok elo angolul, aztan mindjart elso eloadonak tettek a gyikok hajnali negyed kilencre, pedig irtam nekik, hogy harmadiknak tegyenek a ket kollega utan, mert az en eloadasom az ovekere epul… de hat latod milyen gyikok… mindegy, remelem addigra mar kicsipasodnak a szemeim… de nem az a baj, a baj az holnap 7.30tol meg a diakjaim vizsgaznak, aztan ott is illo lenne megjelennem, de asszem nem lehet az ember egyszerre ket helyen… habar meg sosem probaltam…
nalunk 1 ev utan mindenkinek le kellett tennie 4 vizsgat meg a dizertacios munka alapteoriajat meg kellett vedeni… ocsem, en asszem nem vittem tulzasba a cuccokat… jo fel evvel a hatarido utan abszolvaltam a megvedest, mert viccen kivul hivatalos papirra vartam a dekantol, amelyben kozlik hogyha nem lesznek meg a vizsgaim egy-ket heten belul, akkor kidobnak… mert eddig mindenki kapott ilyet, aki kesesben volt.. de rolam vlhogy megfeledkeztek, aztan nem ereztem motivaciot, hogy megcsinaljam:) … de aztan osszedobtam… az “oponent” aszonta, hogy meg nem olvasott ilyen jol osszerakott szinvonalas irast, meg hogy “mal by som sa zivit pisanim” … inkabb nem emlitettem meg neki, hogy a MAK-ban edzodtem:)… meg 2 ismerosom dolgozik az Ujszoban, akik minden bizonnyal tolem sajatitottak el az ujsagiras fortelyait;)