Mikor bő három hónappal ezelőtt elkezdtem blogot írni, felsoroltam pár dolgot, miért vettem rá magam az internetes naplóírásra én is. Egyet azonban – félig szándékosan – kihagytam. Mégpedig jclaytonnak ezen Kényelmetlen bejegyzését. Tetszett az őszintesége. Teszett, ahogy felvállalta nyíltan az érzéseit. Tetszett, hogy mást is meg mert mutatni magából, mint a joviális_faszagyerek PR-arcát. Nem olyan rég Tee-t is megcsapta az őszinteség gyengéd szele (de ő még meggondolta magát). S most elért hozzám is…
Megváltoztam. Most már teljesen biztosan ki merem ezt jelenteni. Ami pár éve még lázba hozott, az most már hidegen hagy. Amiről pár esztendeje még teljesen meg voltam győződve, arra most már csak megrántom a vállam. S ami egykor teljesen ki tudott hozni a sodromból, azon ma már csak jóízűen mosolygok. S nem gyerekes mókákról van szó, hanem -számomra legalábbis – fontos kérdésekről.
Például az élet értelméről. Mindig foglalkoztatott, hogy mi értelme az életünknek/életemnek, hogy miért vagyunk egyáltalán a földön. Még ma is sokszor töprengek ezen, de már máshogy teszem fel a kérdést, és főleg máshol keresem a válaszokat. Már nem hiszem, hogy egy nagy és nemes célt kell megtalálnom, hanem maga az élet az ittlétünk értelme. Vagyis a cél maga az út.
Megváltozott az istenképem is. Korábban vallásosnak mondtam magam, most inkább az lenne a helyes kifejezés, hogy hívő vagyok. Hiszek abban, hogy áll felettünk egy hatalom, nevezhetjük az egyszerűség kedvéért Istennek, melyből minden ered, s melybe mindannyian visszatérünk. De arról is meg vagyok győződve, hogy ez az Erő hatalmasabb annál, minthogy egyetlen vallásra lehetne korlátozni. Az én Istenem a vallások felett áll. Mivelhogy katolikus keresztény környezetben szocializálódtam, az Egyház előírásai szerint próbálok élni, de már nem félek megszegni azokat a törvényeit, melyekben nem a krisztusi elveket, hanem csak az emberi szűk látókört látom érvényesülni. A pokolban meg már nem is hiszek. Ellenben a reinkarnáció…
Sokáig meg voltam győződve róla, hogy konzervatív vagyok. Teljesen addig, amíg nem találkoztam igazi konzervatívokkal. Liberálisnak még nem akarom félek nevezni magam (nehogy megsértsek valakit), de a szabadság és a teljes tolerancia elvét mindennél fontosabbnak tartom. Nem volt ez mindig így. Az se volt mindig így, hogy teljes mellszélességgel kiálltam a homoszexuálisok egyenjogúsága mellett, ha pár évfolyamtársam az egyetemről olvasta ezt a bejegyzésemet a meleg felvonulás kapcsán, talán el se hitte, hogy én írtam.
Ami nem változott: még mindig hiszek a szeretet erejében. Ami mégis más: hogy a szeretet törvényét már képes vagyok az igazságérzetem elé helyezni. Volt idő, mikor megkeményítettem a szívem, ha úgy gondoltam, hogy igazam van. Ma már tudom, hogy az igazság relatív, s csak a szeretet abszolút. De ennek a felismerésnek is csak annyi értelme van, amennyire sikerül átültetni a gyakorlatba. Nekem nem mindig sikerül…
A változás legékesebb bízonyítéka ez a bejegyzés. Pár éve még csak egy-két, hozzám nagyon közeli embernek voltam képes valamelyest megnyílni, de most már érzem, hogy az önismeret része az önkitárulkozás is. Még annak az árán is, ha elveszítünk vele pár barátot, aki azt az álarcot kedvelte meg, amit épp letéptünk magunkról. S még annak az árán is, ha így sebezhetőbbek leszünk.
Nem tudom, hogy mivé változom majd az évek során, de meg vagyok róla győződve, hogy azzá, amivé válnom kell. Mert az élet változások sorozata, fejlődés, mely nem jó vagy rossz irányba halad, egyszerűen csak halad.
De hazudnék, ha azt állítanám, hogy nem félek a jövőtől. Igen, félek, még sokszor félek, hogy mit hoz a holnap… De ha Isten velem, ki ellenem?
július 13th, 2008 at 20:34
ne hulyeskedj… megvaltoztal? … spanyoldrukker lettel? …. az elet ertelmet pedig majd csak akkor fogod megtudni, amikor 3 euroert fogjuk inni a sereket
július 22nd, 2008 at 17:48
Remelem a kovetkezo efajta (valtozol)bejegyzesedben mar nem fogod tagadni a pokol letezeset.
július 25th, 2008 at 18:18
Miért?
július 25th, 2008 at 19:05
Miert tagadod?
július 25th, 2008 at 19:32
Nem tagadom, csak nem hiszek benne. Nem hiszek abban, hogy valaki a pokoltól való félelmében jó emberré válhat. Márpedig a pokolnak nincs más szerepe, mint hogy féljél tőle.
S itt jön be a képbe a reinkarnáció…
Ha Jézus a tökéletes szeretet megtestesítője – és nekem az – akkor nem tudom róla elképzelni, hogy bárkit is majd a végén elítél. Szerintem max. azzal bünteti, hogy visszaküldi…
(Remélem, azért nem botránkoztattalak meg nagyon az “eretnek” gondolataimmal…)
július 25th, 2008 at 19:49
Meg egy kerdes, az ordog letezeseben sem hiszel?
július 25th, 2008 at 19:53
Huh, vallatás?
Ha azt mondom, hogy a rossz szerintem a jó hiánya, akkor szerinted hiszek az ördög létezésében vagy nem?
július 25th, 2008 at 19:58
Ezek szerint nem hiszel az ordogben. Jol ertettem?
július 25th, 2008 at 19:59
Bocsi, az ordog letezeseben.
július 25th, 2008 at 20:05
Megismétlem: Ha azt mondom, hogy a rossz szerintem a jó hiánya, akkor szerinted hiszek az ördög létezésében vagy nem?
(ebben most nem kell iróniát keresni, őszintén kérdem)
július 25th, 2008 at 20:18
Gondolom jarsz templomba. Szoktal hiszekegyet mondani?
július 25th, 2008 at 20:25
Szerinted a hiszekegyet kik írták?
július 25th, 2008 at 20:29
szerinted?
július 25th, 2008 at 20:41
Hmmm, ez így nagyon egyoldalú, nem gondolod? Te csak kérdezel és visszakérdezel…
Megpróbálom így: a pozitív motiváció híve vagyok, annak, hogy ne valami ellen harcoljunk, hanem valamiért. Ilyen értelemben számomra elveszti a jelentőségét, hogy van-e pokol vagy ördög, mert a mennyország elérésére törekszem, nem a pokol elkerülésére. Ez így már neked is elfogadható?
július 25th, 2008 at 20:52
A pozitiv motvivacio hive lehetsz ugy ha elfogadod a pokol vagy a satan letezeset. Szeritem (hogy ne panaszkodj az egyoldalusagra) valamiert harcolni nem foltetlenul jelenti azt hogy valami ellen is harcolsz, esetleg lekuzod az adodo akadalyokat. Szamomra ez ket kulon dolog. Mindegy nem ide akartam kijutni.
Jezust 3szor kisertette az ordog, ordogot, gonosz lelkeket, uzott ki nem egyszer.Ezek mind vilagosan le vannak irva a Bibliaba.
július 25th, 2008 at 20:54
Bibliaban, bocsi.
július 25th, 2008 at 20:55
A kisordog belebujt az ujjaimba
július 25th, 2008 at 20:57
vagyhogy te nem hiszel ebben, najo akkor a te kedvedert, nem is kisordog, hanem en voltam figyelmetlen:-)
július 25th, 2008 at 21:03
Nem akarom megkérdőjelezni a Bibliában leírtakat, csak (már) nem tudok vakon hinni valamiben. Pláne nem a pokolban és az ördögben. De ha jobban belegondolok, abban igazad van, hogy az ördög létezését azért nem merem teljesen kétségbe vonni. Ez viszont felvet egy újabb érdekes kérdést, hogy mi a szerepe a gonosznak a világon. De ebbe most inkább ne menjünk bele, túl hosszú lenne.
Egy tea vagy kávé mellett viszont szívesen elbeszélgetnék róla… 
Csak nem tudom, ez kivitelezhető-e. (Ebben a kérdésben te vagy lépéselőnyben 
július 25th, 2008 at 21:09
Látod, látod, könnyebb az (kis)ördögre fogni, mint belátni a saját ügyetlenségünket…
július 25th, 2008 at 21:13
Szerintem se bonyolodjunk bele ebbe a keredesbe, foleg itt es most. Zarasul meg egy gondolatot engedj meg.Istennek az egesz eletet igenybevevo hatalma elol nem lehet a vallasos erzesek teruletere menekulni.
július 25th, 2008 at 21:14
Ezt kifejtenéd bővebben, mert nem értem…