Az utóbbi évek hollywoodi próbálkozásai, filmvászonra varázsolni egy-egy történelmi eseményt vagy személyiséget, csak nagy adag igénytelenséggel nevezhetők sikereseknek. A Trója, a Nagy Sándor, a 300 mind elmaradtak a várakozások mögött. Nem csoda, hát, ha az egyszerű földi filmhalandó a pofára eséstől félve inkább visszafogott lelkesedéssel várta Juraj Jakubisko legújabb történelmi filmjét. Nos, örömmel jelentem, a Báthory nem okozott csalódást.
Túlzás lenne azt állítani, hogy az ember a barátnője méreteit is elfelejti (ismételten) levenni a sötétben, annyira magával ragadja a történet, de az se fedné a teljes igazságot, ha azt állítanánk, hogy csak azért nem maradt bennünk hiányérzet a moziból kifelé jövet, mert végre nem egyedül kellett moziba menni eleve rosszabbra számítottunk.
Hollywoodi szaga van a filmnek, mégse csípi nagyon az orrunkat…
a bejegyzés a korkep.sk főoldalán folytatódik