2003. június 26.: Marc-Vivien Foé kameruni labdarúgó a Kolumbia elleni mérkőzés 73. percében összeesik, majd nem sokkal a találkozó után meghal. 2004. január 25.: Fehér Miklós, huszonötszörös magyar válogatott csatár a Benfica – Guimaraes bajnoki meccs hosszabbításában váratlanul földre csuklik és elveszti az eszméletét. Az orvosok már nem tudnak segíteni rajta. 2007. augusztus 25.: Antonio Puerta a Sevilla – Getafe bajnoki összecsapás első félidejében először csak lehajol, aztán összeesik. A hazaiak 22 éves csatárát még újra tudják éleszteni, a saját lábán hagyja el a pályát, de három nappal később a kórházban meghal. 2008. július 15.: Kolonics György edzés közben rosszul lesz, elveszti eszméletét és meghal. Az utóbbi pár év négy legmegdöbbentőbb halálesete a sportpályákon. Köztük két magyarral. Mi történt velük?
A halál az életünk része, mindannyian tudjuk, hogy egyszer minket is el fog érni. Mikor találkozunk vele, mégis megdöbbenünk. Különösen, ha olyan helyen találjuk szembe magunkat vele, ahol a legkevésbé számítunk rá. A sportpálya is ezek közé a helyek közé tartozik. Vagyis tartozott. Eddig.
a bejegyzés a körkép főoldalán folytatódik