Ha sokáig nem írok semmit, annak két oka van. Vagy olyan szarul ramatyul érzem magam, hogy még írni se esik jól, vagy annyira felpörögtek körülöttem az események, hogy nincs időm írni. Egyik se jó. Még akkor sem, ha az utóbbi a kisebbik rossz. Most is ez történt.
Motyčky, július 19. – 26.
Végre kiestem két hétre Pozsonyból. Nem, nem azért végre, mert utálom a fővárost, hanem azért, mert már szükségét éreztem egy kis klímaváltozásnak. Az Alacsony Tátrában ez tökéletesen sikerült. Kb. 20 szlovák és ugyanennyi lengyel társaságában a gyönyörű szlovák hegyekkel és erdőkkel körülvéve sikerült újratelepíteni az igencsak agyonszolgált operációs rendszeremet. Sokat beszélgettünk, szórakoztunk, játszottunk, túráztunk, énekeltünk és imádkoztunk. Főleg északi szomszédjaim tettek rám nagy benyomást: rég láttam ennyi pozitív embert egy helyen. Ki is használtam az alkalmat, s loptam tőlük egy kis csomó energiát.
Tata, július 27. – augusztus 3.
Volt is rá szükségem, mert a következő hét Tatán a Háló táborban inkább szólt a munkáról, mint a pihenésről. Most utólag picit úgy érzem, hogy túlvállaltam magam. Ifi altábor társszervezése + a felvidéki régió társvezetése + kiscsoportvezetés + újságszerkesztés + focicsapat megszervezése (+ éjszakai sörözések) = minimális szabadidő + még kevesebb alvás. Persze, kihagyhattam volna a kiscsoportvezetést meg a cikkeim nélkül is lett volna tábori újság, de ezeket meg szeretem csinálni, így nem volt szívem nemet mondani. 
A fociról meg a világ minden kincséért sem mondtam volna le. Idén ismét döntőt játszottunk, sajnos ismét elbuktuk… (Jó hír viszont, hogy míg tavaly nyeretlenül (sic!) tettük mindezt, addig idén veretlenül jutottunk el a fináléig) Úgy látszik, ebben az évben nekem csak második helyek jutnak…
Szóval mit adott nekem ez a Háló tábor? Pár dolgot tanultam megint, ill.néhány meggyőződésemben még jobban megerősödtem.
1. Megéri hinni az emberekben.
2. Ha nagyon akarsz valamit, az univerzum is melléd áll.
3. Légy igényes magaddal szemben. Előbb-utóbb kifizetődik.
4. Az erő alázat nélkül agresszió, az alázat erő nélkül meghunyászkodás.
5. A pozsonyi nők jobbak, mint a magyarországiak.
6. A magyarországiak még így is nagyon jó nők.
7. Jó pap lenne belőlem. Szerintem.
8. Kibírom internet nélkül két hétig. 
augusztus 5th, 2008 at 18:42
Fasza, üdv újra itthon. Gyerünk dolgozni. :lóbálja a lábát:
augusztus 6th, 2008 at 09:12
A nők errefelé tényleg jobbak, mint odaát.
Kevés a második hely fociban? Ma délután ezen segithetünk
augusztus 6th, 2008 at 16:14
“Ha nagyon akarsz valamit, az univerzum is melléd áll.” – miert nem ugy fogalmaztal, hogy:Ha nagyon akarsz valamit, az Isten is melléd áll.
augusztus 6th, 2008 at 16:15
Jol allna neked a papi ruha.Szerintem.
augusztus 7th, 2008 at 10:40
Abigel, ezt a kepek alapjan mondod, vagy ismerjuk egymast?
Nyomkereso: szeretek nyerni…
augusztus 8th, 2008 at 16:12
étem én, hogy jó meg tuti….de a papi ruha már azért durva lenne bratukám
augusztus 10th, 2008 at 17:30
Mé? Mé? Mé?
