Budapesten töltöttem augusztus 20-t. Hosszú idő után először. És jó volt. Nem volt tüntetés, se vihar. Csak egy jó kis repülős parádé, maratoni Mesterségek Ünnepe, és egy fantasztikus vacsora este. Előtte bemelegítésnek egy közös sörözés a hálós ifikkel, levezetésként pedig közös olimpianézés Katiékkal.
A francba, így nem tudok írni az egészről, hogy tudom, Kati el fogja olvasni. Pedig úgy elmondanám, hogy milyen kellemesen éreztem magam velük, hogy mennyire jól esett a nyitottságuk, hogy mennyire jó volt újra megtapasztalni: a vendégszeretet nem pénz függvénye… csak valahogy nem tudom megfogalmazni azt, amit érzek. Nem is erőltetem. A lényeg, hogy érzem. És hogy várom a Balázsék esküvőjét augusztus végén Budapesten!