Tegnap a munkahelyemnek mondtam búcsút, ma meg a kollégiumi szobámnak. Saját lakásba költöztem. Ha-ha-ha, szép is lenne. De, sajna, az még odébb van. Most még csak egy másik internátos szobába cuucoltam át. De már ez is haladás: az eddigi háromágyas helyett ezentúl egyes szobám lesz. Ami csakis és kizárólag az enyém. Akkor és olyan zenét hallgatok, amilyet én akarok. Akkor fekszem és kelek, mikor nekem jól esik, s akkor és annyiszor alszanak nálam a barátaim (értsd: Sanyi), amennyiszer csak akarnak. Végre!
Persze, megvannak a szobatársaknak az előnyei is. Van mikrójuk, mondjuk, ami neked nincs, megkínálnak sütivel, ha otthonról jönnek vagy nekik még van wc-papírjuk, mikor te elfelejtesz venni. Nekem, hál’ Istennek, mindig szerencsém volt az új szobatársakkal. Egyikkel se adódott komolyabb nézeteltérésem ez alatt a most már 7 hét év alatt, Petivel meg Dedoval meg kifejezetten jó barátok lettünk. (Petivel még azok is vagyunk, Dedoval meg már nem találkozom annyit.) Még a tavalyi szobatársaimra sem panaszkodhatok, bár az egyikük nagyon az agyamra bírt menni (és nem csak azért, mert zokniban aludt vagy mert betűrte a kisingjét a szlipijébe… ja, mondanom se kell, hogy a szandálba is húzott zoknit…)
De most már a nyugodtságra vágyom. Hogy mikor hazaérek, ne kelljen még azon vitatkoznom valakivel, hogy miért piszkos az én edényem (használd nyugodtan, wazze, csak mosd el utána), ne kelljen kényelmetlenül érezni magam, hogy a saját bögrémet muszáj visszakérnem, és ne kelljen kopogni a saját szobám ajtaján, ha be akarok menni.
No, szóval, örülök, hogy összejött ez az egyes szoba. Nem is olyan kicsi, mint ahogy tartottam tőle. Egy kicsit átrendeztem magamnak, hogy otthonosabbá tegyem, még egy rövid exkurzió az IKEA-ba, s teljesen alkalmas lesz hölgylátogatók fogadására is.
(Képet egyelőre nem csatolok, mert még nem volt időm kidekorálni a falakat, így elég szegényesen virítanak, de ami késik, nem múlik)
***
És még arra is futotta ma az időmből, hogy elmenjek a KIK 20. születésnapja alkalmából megrendezett ünnepség megnyitójára. De erről majd inkább egy külön posztban, s ha minden jól megy, máshol is. (Ez egyébként a tökéletesnek semmiképp nem nevezhető honlapjuk) Csak azt sajnálom, hogy nem tudok végig ott lenni mind a három napon, holnap ugyanis Budapestre megyek egy esküvőre. Fú, az érdekes lesz. Legalábbis remélem! 
augusztus 30th, 2008 at 21:14
Grat az új szobához, és az ezzel járó szabadsághoz, naggggyon könnyen hozzá lehet szokni
Átriákyn vagy?
augusztus 31st, 2008 at 19:03
Köszi!. Igen. H25
szeptember 2nd, 2008 at 14:57
Sanyi. Aha. Mesélj még a Sanyihoz fűződő kapcsolatodról.
szeptember 2nd, 2008 at 22:36
Ha meglátogatsz naggyon sokat mesélek…