Augusztus 28-án végeztem a munkahelyemen. Október 1-én kezdek Bécsben. Ebből a két igaz kijelentésből szinte mindenki azt a hamis következtetést vonja le, hogy van egy hónap szabadom. Pedig, kérem, ez végkép nincs így.
Ma is például egész nap a könyvtárban ültem, s német újságokat olvasgattam 1920-ból. Egy prezentációt kell ugyanis jövő héten tartanom arról, mit csináltam PhD-tanulmányaim első évében. De meg tudom ezt még elegánsabban is fogalmazni: be kell számolnom a kutatási eredményeimről. Ami egyébként nem jelent problémát. Vagyis nem jelentene, ha lenne mit prezentálni. Na most épp azon dolgozom, hogy legyen mit. Szóval, nem, nem unatkozom, köszönöm, szépen, hanem megpróbálok két hét alatt (szeptember 18. a nagy nap) behozni minimum egy féléves lemaradást. Ugye, hogy így már mindjárt nem tűnik olyan tétlennek (és soknak) az az augusztus 28. és október 31. közötti időszak? (Főleg, hogy közben van egy másik konferencia meg egy cipőfűző…)
Amúgy meg a könyvtárban van internet. Úgyhogy “az egész nap könyvtárban ültem, s német újságokat olvastam” eredményeként most ajánlok egy nagyon jó olvasmányt a Konzervatóriumról: Gondolatok vallásokról és szekularizmusról, és egy blogot, melyet nemrég fedeztem fel, s amely szerzői így mutatják be magukat: Az El Mondo keresztény, de progresszív lap. Űrt szeretne betölteni azzal, hogy egyszerre próbál biblikus és önkritikus lenni, párbeszédet folytatni az eltérő nézőpontok megszólaltatásával (baloldaliak és jobboldaliak, keresztények, ateisták és más vallásúak stb.) és az egyházban tabuként vagy leegyszerűsítve kezelt témák feltárásával.