Az utóbbi időben soha nem úgy alakul a napi programom, ahogy eltervezem. Mindig közbejön valami, vagy csak egyszerűen én vagyok képtelen tartani a saját magamnak megszabott menetrendet. Ez a hátránya, ha az ember a saját idejének az ura. Mikor be kell menni munkába, s ott kell lenni nyolc órán keresztül, akkor nincs más választás, nyomni kell az ipart. Vagy ha nem, akkor is úgy távozik az ember délután négykor/ötkor, hogy vége a munkának, jöhet a szabad program.
De ha egész nap semmit nem csinálok, nem tudok nyugodtan olvasgatni, csetelni, netezni, mert lelkiismeret furdalásom van, hogy lopom az időt. Pedig nem akkor, hanem egész nap loptam.
Ez a nap más volt. Ma sikerült – ha nem is 100%-ra -, de legalább megközelítőleg teljesíteni a tervet. Áthúzott betűkkel az eredeti terv, rendesekkel a megvalósulása.
8.00 – 9.00 9.30 – 11.00 felkelés, zuhany, reggeli sötöbö
Ez kapásból másfél órás csúszás, de egyszerűen képtelen vagyok éjjel kettőnél korábban aludni menni, s kilencnél korábban kelni. De lehet, hogy ha az előzőt megpróbálnám, az utóbbi is menne.
9.00 – 12.30 11.00 – 12.30 könyvtárazás
Végül is ha abból indulok ki, hogy előző héten be se jutottam a könyvtárba, ez a 2 órás késés nem is olyan sok.
12.30 – 14.00 12.30 – 15.00 ebédszünet
Ezt vegyük úgy, hogy lefaragtam egy órát a hátrányból… De mit csináljak, ha összefutottam Maszatékkal, s láttam rajtuk, hogy minden áron akarnak velem beszélgetni. Hagytam volna őket faképnél? Aztán meg a mailjeimet is meg kellett nézni…
14.00 – 17.30 15.00 – 17.30 könyvtárazás
Ez a rész valahogy nem csúszott egy percet sem!!! 
17.30 – 21.00 szentmise + egyetemista kisközi
Na, innentől már simán ment minden. Pont ezért is mondtam olyan nyugodt szívvel igent egy esti sörözésre!
Már csak tartani kéne ezt a tempót karácsonyig…
[A nap hozadéka az is, hogy megerősödtem az elhatározásomban: soha többé nem szeretnék kötött munkaidőt magamnak!]
december 4th, 2008 at 11:50
“egyszerűen képtelen vagyok éjjel kettőnél korábban aludni menni, s kilencnél korábban kelni. De lehet, hogy ha az előzőt megpróbálnám, az utóbbi is menne.”
Nekem nem megy. Rájöttem, sokkal célszerűbb éjjel minél tovább fennmaradni, mert akkor még várható tőlem valami aktivitás. Akár 11-kor fekszek le, akár 2-kor, 9-nél előbb nem vagyok képes kikelni az ágyból…
december 4th, 2008 at 13:49
Akkor inkább én se fogom eroltetni ezt a korán lefekvést
december 4th, 2008 at 15:28
en egy atlagos napon hatkor kelek , ugyhogy hetre van beallitva az ebresztom, az azt jelenti, hogy fel nyolcra mar felbootolok, 9-re meg beerek meloba… fel 12-kor tobbnyire mar agyban vagyok… (ja, a sajatomban;) …