“…ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek, mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes” (Pál levele a rómaiakhoz, 12,2)
Épp aludni készültem, mikor a kezembe akadt ez az idézet. Nóritól kaptam még két hete. Meglepett vele, de nagyon jól esett. A gesztus is, hogy gondolt rám, meg maga az idézet is. Egy ideje már kezdem azt érezni, hogy nem én alakítom az életemet, hanem az életem engem. Hogy nem én vagyok hatással a környezetemre, hanem a környezetem van hatással rám. Határidők, mások által kiszabott feladatok, barátok (vagy “barátok”) és a közösség(ek) elvárásai… S természetesen mindenkinek meg kell felelni… Legalábbis meg szerettem volna. S ez az, amit nem lehet. Pont ezért nem is kell/szabad erre törekedni.
Örülök, hogy erre végre rádöbbentem. Ez a mondat is nagyon sokat segített benne: “Nem azért kaptad a talentumaidat Istentől, hogy szeretetet koldulj velük az emberektől. Isten szeretete nem elég neked?”
De. Elég. Végre megértettem. S most ujra olyan szabadnak érzem magam!
december 9th, 2008 at 14:53
Igy van, szeretetet csak adni erdemes, koldulni nem
)
december 9th, 2008 at 17:34
Mind mögötted állunk kivéve, ha leejted a szappant
december 9th, 2008 at 18:11
hol talaltad ezeket? az agyadban?
biztos vlmi noi alsonemube voltak becsomagolva
december 12th, 2008 at 15:50
Teljesen igaz, hétfőn nem megyek be dolgozni. Isten úgyis szeret, a főnöknek meg nem akarok feleslegesen nyalni.
december 14th, 2008 at 20:22
Quicksilver: a munkahelyi kötelezettségek más kategóriába tartoznak. (Amúgy meg jó munkahelyed lehet, ha az már nyalásnak számít, ha bemész hétfőn dolgozni…:)
november 11th, 2009 at 19:40
Jaj nekunk ha e vilaghoz igazodunk, ha hagyjuk hogy “bedaraljon”bennunket,de jaj nekunk akkor is ha hivo goggel megvetjuk a vilagot amit ugy szereretett Isten h. egyszulott Fiat adta erte.