A mai nap is azok közé tartozik, amelyeknek az (lesz) a legboldogabb pillanata, mikor zuhanyzás és fogmosás után bedőlök az ágyba, magamra húzom a takarót, s felsóhajtok: “végre vége”. Nem is szeretnék foglalkozni többet vele. Inkább 24 órával hátrébb pillantanék, a szerdai nap ugyanis rengeteg örömteli pillanatot hozott. S nem olyanokat, mint a mai. Sokkal szebbeket.
Kora délután Újvárban pizzáztam egy jót – a DiNaMit hétvégét beszéltük meg Sziszivel. Ahhoz képest, hogy másodszor találkoztunk, úgy érzem, nem lesz gond a hétvégén: tele van energiával, van önbizalma, tud (és szeret) beszélni, jó emberismerő és csapatjátékos is. Asszem ennyi megállapítás elég is három óra beszélgetés után.
Az estét ezúttal nem a kispofikkosok tették emlékezetessé, hanem egy finom baráti vacsora – ezúttal szélesebb körben. Tényleg nem lenne rossz ötlet ebből rendszert csinálni… 
Jöjjön pár kép az estéről (copyright by Maris)
Ő a vacsora… maradéka. Finomabb volt ám, mint ahogy kinéz. És a füge nagyon jó ötlet volt. Gratula a szakácsnőnek.
Vagyis Ilinek. (“Na, jól megetettem őket, most már mehetek Brüsszelbe”)
Itt meg a jóllakottak (egy része)
Természetesen nem hiányozhatott a bor sem. De aki azt hinné, hogy a fiúk csak az alkoholhoz értenek…
… az ide süssön (palacsintát). Repült az, bizony!
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
.
“Tejóisten! Az ott, ugye, nem palacsinta a plafonooon?!”
.
.
.
.
.
.
.
“Dehogy! Nem látod, hogy épp én eszem? Naggyon fincsi!”
“Nekem elég is volt mára! Itt az idő egy kis beemerezésre!”
Lyon – FC Bayern 0:3 a félidőben! FC BAYERN FOREVER!
Ahány ember, annyi emésztési szokás. Van, aki pihen, van aki eredményeket nézeget vacsora után, s van, aki… öööö … jógázik?
Van, aki iszogat, van, aki játsszik a mobiltelefonjával (amíg nem Ili kezében van, addig semmi gond…)
.
.
Van, aki jókat szórakozik…
.
.
.
.
.
.
.
.
.
S van, aki úgy tesz, mint aki mosogat.
Vidám volt ez a tegnapi nap. A holnapi vajon milyen lesz? S a holnaputáni? S az azutáni?
december 14th, 2008 at 13:06
uj szemuveged van?
mintha lefogytal volna…
az en palacsintaim sosem lesznek olyanok, vajon miert?
december 15th, 2008 at 10:43
Fuu, Abigél, ilyen rég találkoztunk? Már épp itt lenne az ideje…;)