A szilveszterrel az a bajom, hogy kötelező jól érezni magad. Az év utolsó napja, a szórakozás ideje, hát bulizni kell. Nem a hangulatodhoz igazítod a bulit, hanem a kedvedet kell a bulihoz hangolnod. S ez nekem nem mindig megy/ment olyan könnyen. De aztán valahogy mindig kialakul(t). Kapásból három szilveszter jut eszembe, ahol nagyon “kialakult”, s egy, ahol annyira nem.
Kezdjük a top hárommal, hátulról:
3. 2007, Fülek
A keretek: egy otthonos vadászház, 5-6 barát a gimis időkből, kétszer ennyi üveg pálinka (főleg körte), saját választású zene, szinte semmi kapcsolat a házon kívüli civilizációval. Ez így önmagában semmi extra, de akkor nem is volt szükségem semmi különlegesre. Csak nyugalomra és kikapcsolódásra, meg azokra az emberekre, akik nem emlékeztetnek Pozsonyra és az átlagos hétköznapokra (amiket amúgy szeretek, csak kikívánkoztam belőlük.) Ez sikerült is. Felszabadult buli volt, szó mi szó. (S ez nem csak a határtalan alkoholizálást jelentette!)
2. 2005, Hargita
Mikor igent mondtunk Sanyival Kata meghívására a Hargitára Szilveszterre, nem igazán tudtuk, mire bólintunk rá. Hál’istennek, mert akkor lehet, hogy itthon maradunk. S megfosztjuk magunkat öt nap kalandtól Erdély szívében egy menedékházban, ahol forrásvízben mosdunk, sparherden főzünk, és gyertya mellett kártyázunk esténként. Síelni ugyan nem tanultam meg, de a kanasztázásba nagyon belejöttem. Megtanultam, hogy a székelyeknél kétszer van éjfél (előbb a székelyhimnusszal, aztán a magyarral köszöntik az új évet), hogy ultrakonzervatívok között (ők) a konzervatív (én) is liberális, s hogy Erdélyben nem szabad közömbösen viszonyulni az autonómia kérdéséhez még az év utolsó napján sem. Rendhagyó buli volt csupa ismeretlen arc, pár flaskó Vilmos körte és egy rádiómagnó társaságában. Azt hiszem, soha nem fogom elfelejteni.
1. 2004, Pozsony
Mint ahogy az egy évvel korábbit sem Pozsonyban. Akkor az erdélyi barátaink jöttek hozzánk, s mi a tiszteletükre bevállaltuk, hogy megszervezzük a szilveszteri magyar bulit. Emlékszem, egész nap rohangáltam: kifizetni a termet, DJ-t, kidobókat intézni, szállást a 12 fős vendégseregnek, várni őket a vonatnál, időben ott lenni a buli helyszínén. Szerencsére akkor jó kis csapat voltunk már, úgyhogy megoldottunk mindent s éjfélkor már részegen locsoltuk egymásra a pezsgőt a táncparketten. Mintha a jól elvégzett munka szárnyakat adott volna mindenkinek: reggelig buliztunk, másnap meg Bécsbe mentünk kirándulni. Hajaj, akkor még fiatalok voltunk… 
És ami annyira nem jött be…
…az 2001-ben volt, mikor Budapestre mentünk a Taize ifjúsági világtalálkozóra. Jó mókának ígérkezett, de valahogy mégse lett az. Csípős hideg, rengeteg ember, s ha jól emlékszem (márpedig jól emlékszem) fél 12-kor még nagy volt az esélye, hogy egy villamosban ér minket az éjfél. Végül is nem ért ott. Hanem egy templomban. Amivel semmi bajom, csak nem az új év első pillanataiban. Adjuk meg a császárnak, ami a császáré, az Istennek meg ami az Istené. Hát, a szilveszter nálam a császár felségterülete. A család viszont, ahol el voltunk szállásolva, nagyon kedves volt, úgyhogy ha egy fergeteges szilveszter emléke nem is maradt meg bennem, egy meghitt, boldog család emlékét haza hozhattam magammal. Azért ez se egy utolsó dolog.
S hogy az idei Szilveszterből mi marad majd meg? Pár óra múlva kiderül. Az előjelek nagyban hasonlítanak a tavalyiakhoz: egy hétvégi házikó Losonc mellett, 7-10 barát/haver a gimis időkből…
december 31st, 2008 at 11:19
akkor jo szorakozast;) …. en iden lajtosan zarom az evet, egy kis 5-6 oras delutani pingponparti 4-5 emberkevel par hordo bor tarsasagaban meg szodavizzel, de aztan majd meglatjuk, hogy mit dob a gep… lehet hogy a szolohegyen kotunk ki hegeduvel meg egy karton ser tarsasagaban… hat az lenne a legidealisabb
január 2nd, 2009 at 09:45
no, nagyon kíváncsi vagyok, mi maradt meg a mostani szilveszterböl
szerencse, hogy a feldobott érme megkönnyítette a döntést 
sors van vagy véletlen? és különben is a cél vagy az út a fontos? vagy csak a mazeratti?
mindenesetre sikeres volt a buli, ha azt vesszük, hogy megtanultál pókerezni (kis csaló), túlélted a fagyos éjszakát, volt ez meg az és bizonyára több dologra is emlékszel, mint Dzsett
a legnagyobb talány számomra, hogyan nyerte meg Anita a kockát
mégegyszer kössz a meghívást, a lehetö legjobban telt a szilveszter
január 3rd, 2009 at 05:23
Örülök, hogy te is élvezted
Kár, hogy csütörtök estére nem tudtál maradni, akkor is alaposan a lovak közé csaptunk 
(De ebből asszem egy darabig nem születik blogbejegyzés:) Amúgy meg a mazeratti. Természetesen! 