X egy harminc év körüli férfi. Hat éve házas, és van egy négyéves kislánya. Felesége épp a második gyermeküket várja, de annyira friss a hír, hogy még nem tudta elmondani a férjének. X elmegy Y-nal, aki a család közeli barátja, egy születésnapi ünnepségre. Mikor a buli a tetőfokára hág, X elkezd csókolózni egy ismeretlen csinos lánnyal. Y próbálja figyelmeztetni, hogy családja van, de X az alkohol és a hormonjai hatása alatt tudomást se vesz róla, felmegy a lánnyal egy üres szobába, s elkezdenek szexelni. A buli után X megbánja tettét, de úgy dönt, inkább nem mondja el a feleségének, hogy “ne okozzon fájdalmat neki”.
Erre kéri a barátját is. Y viszont gyerekkora óta ismeri X feleségét, s úgy érzi, becsapná, ha elhallgatná előtte azt, aminek szemtanúja volt. Elmondja a feleségnek. A feleség úgy érzi, becsapták, megcsalták, és hogy soha többé nem tud megbízni a férjében. Beadja a válókeresetet, és hazaköltözik a szüleihez. Pontosan hat évvel, nyolc hónappal és két nappal azután, hogy X és felesége örök hűséget esküdtek egymásnak, elvált felekként távoznak a bíróságról.
Kérdés: Szerinted kinek a hibája, hogy válással végződött a házasság?
a. A férjé, mert félrelépett
b. A baráté, mert elmondta a feleségnek
c. A feleségé, mert nem tudott megbocsátani
d. Mind a hárman hibásak
e. ???
(A történet és annak minden szereplője teljesen fiktív, semmi köze az én, vagy a környezetemben élő emberek életéhez. Ez csak egy amolyan közvélemény-kutatás. Érdekelne a véleményetek. Ha csak egy betűt írtok, annak is fogok örülni, de azért sem haragszom meg, ha meg is indokoljátok a választást. Akár más néven is, mint ami alatt eddig kommenteltetek.)
január 7th, 2009 at 10:09
ne hulyeskedj: A…. ez nem kerdes
január 7th, 2009 at 10:44
szerintem mindharman. Persze a ferj hagsulyosan. De a barat is az igazsag bajnoka tiszteben sztem inkabb dramat csinalt az ugybol, s nem a felek erdekeit nezte…
talan az igazsagnak nem ugy kellett volna tolmacsolodnia a feleseg fele ahogy az megtortent…
a lenyeg, hogy szerintem mindharom szereplonek erosen fel kell mernie ilyen helyzetben az osszes fel erdeket… a gyerekeket meg plane!
persze a kerdes megvalaszolasat erosen arnyalna ha ismernenk a hazassaguk addigi kepet.
január 7th, 2009 at 11:04
Szerintem a te hibad, mert igy talatad ki a tortenetet… ha ugy talalod ki hogy ne valjanak el akkor meg mindig egyutt vannak… Szoval TE vagy a hibas.
január 7th, 2009 at 12:23
sanyi, teljesen igazad van. az Ö hibaja
komolyan: én nem hibárol, hanem inkább felelösségröl beszélnék. a férj egyértelmüen nagyot hibázott, de tudjuk, semmi sem fekete vagy fehér. hogy egy házasság megmenthetö-e egy félrelépés után, az sokmindentöl függ. ott felelösséget kell vállalni, nemcsak hibáztatni, hanem felmérni, hogy folytatható vagy nem egy ilyen kapcsolat, kiépíthetö újra a bizalom, megéri-e. ha nem, akkor nincs más megoldás, válni kell. így vagy úgy, a pasit mindenképp rendesen meg kell izzasztani, hadd gyötrödjön kicsit, bánja büneit
netudki: ha hibáztatunk is valakit ebben az esetben, a barátot semmiképp. elhallgatni az ilyen dolgokat és hazudni nem megoldás. jól tette, amit tett.
január 7th, 2009 at 12:35
Ha én vagyok a férj akkor a, ha én vagyok a barát, akkor b, ha én vagyok a feleség, akkor c (mondjuk ez utóbbi nem valószínű). Szóval temperamentum, természet és pontos körülmények kérdése.
január 7th, 2009 at 12:45
egyetertek, elhallgatni es hazudni nem syep dolog, de nem a baratnak kell igazsagot teremteni. beszelje ra a ferjet hogy valljon. vagy a kommunikacio stilusaval kell csinyjan banni.
meg alaposan felmerni a helyzetet, mivel art jobban… mert neha a fene nagy igazsagdongetes helyett jobb venni egy nagylevegot, jobban elgondolkodni, s esetleg nem utanam a vizozon taktikaval lepni.
január 7th, 2009 at 13:03
Szerintem a férj és a feleség közös felelőssége, hogy a házasság válással végződött. A barát ebben csak egy katalizátor.
január 7th, 2009 at 16:54
jclayton, szerintem igy akartad irni: “Ha én vagyok a férj akkor b vagy c, ha én vagyok a barát, akkor a, ha én vagyok a feleség, akkor szinten a”
január 7th, 2009 at 17:03
amugy nem hittem, hogy ekkora filozofalas lesz belole:) … mert az adott informaciok alapjan minden ketseget kizaroan A … a hatterinformaciok nincsenek feltuntetve (a hazassag allapota, hogy a zasszony a barat fiatalkori szerelme s hebe-hoba meg munkalkodnak egymason stb-stb…)… ha lenne ott mas informacio, akkor el lehetne gondolkodni rajta gondolkozni, de az adott informacio alapjan ketsegkivul a ferj…
a barat nem oszt nem szoroz semmit… amugy ez is egy logikai bukfenc, mert a tipek nem is nevezheto baratnak, max. vlmi labatlan gyiknak… szoval a valaszok kozott feltuntetett “barat” fogalmam sincs, hogy kire vonatkozhat
január 7th, 2009 at 17:07
az ilyeneket szokat bukosisakban lefejelni
január 7th, 2009 at 17:08
szoktak
január 7th, 2009 at 17:51
ilyen keves hatterinfoval nehez velemenyt irni.
s egyaltalan bunost kersni………
aki nem bunos az dobja az elos kovet, mondta Jezus amikor egy hasonlo helyzetben velemenyt kertek tole
barmelyikunk lehet barmelyik szereplo helyzetben…
nem itelem meg egyik szereplot sem, de “nem kellett volna” cimszo alatt:
– a barat nem kellett volna arulkodjon
– a no (nem a feleseg) tudta h. a ferjnek van felesege?
– szerintem ilyen helyzetben a no az aki nemet kell mondjon, mert a ferfiak hamar beindulnak, naluk nincs/nehezebb a visszaut, hormonok nem kegyelmeznek (sorry sracok, ez tudomanyos teny)
– a feleseg tul hamar feladta a hazassagot!
január 7th, 2009 at 17:56
Tibi: mi a baj a baráttal?
január 7th, 2009 at 18:00
Abigél: vagyis mindenki hibázott, csak a férj nem? Öööö, nem akarsz a feleségem lenni?
január 7th, 2009 at 18:09
jol beszelsz, ontsel magadnak
január 7th, 2009 at 18:10
hat egy barat nem arulkodik
január 7th, 2009 at 18:12
hat teso, most nem tudom, hogy a te orad megy jo vagy az enyem… mert itt Pragaban meg csak 17.12 van… ugy nez ki hogy az euroval uj idozonaba is lepett szlovakia
január 7th, 2009 at 18:33
Eh, nem akartam beleszólni, de nem bírom ki
Tibi: akkor se, ha neked mond el dolgokat, amik téged érintenek?
Idő javítva lesz
január 7th, 2009 at 18:53
Szerintem egy barát is egy szűrőn keresztül nézi a dolgokat és csak azt mondja el a másiknak, ami tudja, hogy nem okoz neki fájdalmat
(btw. Peti most be is ugrott valami és pont veled kapcsolatban… de ezt inkább nem feszegetem itt saját magánéleti dolgaim miatt
mindenesetre -akkor- úgy viselkedtél, ahogy egy normális barát, és jó is volt).
január 7th, 2009 at 19:42
Szerintem meg az igazságot akkor is el kell mondani, ha az fájdalmat okoz. De ha az igazság kimondásának egyetlen célja, hogy fájdalmat okozzon, akkor tényleg semmi értelme. A rossz szándékkal kimondott igazság rosszabb, mint a hazugság. De a fenti történetben, úgy érzem, nem erről van szó.
január 7th, 2009 at 21:12
na igen, de mi van, ha a barát, Y már az esküvőjük óta szerelmes a feleségbe, és most érezte úgy, hogy megragadhatja az alkalmat és visszaszerezheti a nőt (mert neki azóta sincs senkije, csak magányosan, öregedőn és egyre savanyúbban lófrál a világban)?
És mi van, ha az érkező babának nem is a férj az apja, és EZT nem tudta neki a buli előtt elmesélni?
Vagy csábítós csajt a feleség küldte, hogy próbára tegye alkoholista-gyanús férjét?
és még ezer ilyet ki lehetne találni.
Szerintem a kérdés, hogy ki a HIBÁS eleve nem jó.
Tutibiztos a férjnek is meg a feleségnek is megvan a maga felelőssége a kialakult helyzetben, az Y nevű úriembernek meg, ha barátnak tartja magát, nem ez lett volna a dolga, hanem hogy támogassa őket.
január 7th, 2009 at 22:37
Igende: ilyen fontos információkat nem hallgattam volna el a történetből.
btw: nincs kedved írni egy jó kis szappanoperát/romantikus regényt á la D. Steel?
január 8th, 2009 at 03:37
dedede, nagyon szeretnék szappanoperákat írni, regényeket pláne, csak még egy kicsit járok-kelek az életben, gyűjtöm az inspirációt, aztán irány halivúd! Úgyhogy részemről a szerencse, amúgy az előbb elfelejtettem írni, hogy az emberek azért nem válnak ennyire hipp-hopp, mint a mesédben.
január 8th, 2009 at 09:57
re a 18-as kommentra: mi van teso? most zsarolni akarsz?… csak nem a marcius 8-dikara gondolsz… ugyan mar, azt en mar regen elfelejtettem;)
január 8th, 2009 at 14:29
igende/dedede (szólíthatlak az egyszerűség kedvéért de-nek?): akkor majd szólj, s megint elkezdek szappanoperákat nézni és romantikus regényeket olvasni (franc, a mondatból kérjük törölni a megint szót:) Uh, őszintén remélem, hogy neked van igazad!
tibi: te meg szívatni akarsz? milyen március 8.?
január 8th, 2009 at 14:39
fogalmam sincs… irtam, hogy azt mar regen elfelejtettem….
amugy mikor szivattalak utoljara?;P
január 8th, 2009 at 15:53
Szerintem is mind a harman hibaztak. Nehez megmondani milyen aranyban, de a legkevesbe talan a barat a hibas.
A ferjnek nem kellett felrelepnie, elvegre az eskuvokor valamire megeskudott. Azt meg talan illik betartani.
A felesegnek viszont meg egy ilyen sulyos felrelepest is meg kellene bocsatania, ha oszinte a bocsanatkeres es plane, ha eddig nem volt ilyenre pelda. Megbocsatas nelkul semmire sem mennenk a vilagban.
Ja, es a barat is azert kezelhette volna maskent is a dolgokat…
január 8th, 2009 at 16:37
Tizedes: pl. hogyan?
január 8th, 2009 at 16:55
tizedes: egyetertek, nehez megallapitani, ki mennyiben hibazott.
igaz, a ferjnek nem kellett volna felrelepnie, nem hiaba esküszik vki örök hüséget. de:
a feleségnek ezt meg kellene bocsátania? ezt komolyan mondod? attol, hogy a bocsánatkérés öszinte, a bizalom nem áll csak úgy magától helyre. az már jóval bonyolultabb dolog. ha tud, megbocsát, ahhoz sok munka kell mindkét fél részéröl. de ha nem, azert nem lehet a nöt okolni.
a barát szándékairol sok szó esett, de nem tudjuk, miért döntött úgy, hogy felfedi az igazságot, hogyan tette ezt. feltételezzük, hogy nem önzésböl tette, mert magának akarta a nöt. van hogy az embernek fájdalmat kell okoznia a másiknak, hogy az ne hazugságban éljen. jobb tudni, mi a helyzet, mint évek múlva arra ébredni, hogy minden, amiröl azt hittük igaz, csak képmutatás.
január 8th, 2009 at 16:58
a ferjnek mindenkeppen meg lehet bocsatani, ha ano azzal csalogatta az agyba, hogy ingyen sert csapol neki… a barat meg gondolom azert kopte be a felesegenek, mert o nem kapott belole
január 8th, 2009 at 16:58
ilyen egyszeru az egesz
január 8th, 2009 at 17:01
no de ezert elvalni?!
január 8th, 2009 at 17:42
gratula jurgen, ezzel a postal megdontotted a rekordot a bloggodon ami a commenteket illeti
meghogy ti sracok nem vagytok kapok a szappanoperakra..
január 8th, 2009 at 18:29
Egyben megjegyze, határozottan úgy rémlik, azt ígérted, mindenkit meghívsz háro.. öt sörre, ha ennyi kommentet kapsz. Igen, egyszer, olyan hat-hét hónapja lehetett egy esti éjszakán, mikor ezt mondtad. Határozottan úgy emlékszek.
január 8th, 2009 at 18:44
jaja… asszem az is marcius 8-an lehetett…
de csak a legtobb kommentelonek
január 8th, 2009 at 18:46
marha mazlista a gyerek, hogy most nem vagyok pozsonyban ….
es akkor mi lett a ferjjel? elvette a not, akivel megcsalta a feleseget, es addig eltek oromben es ke…, ami meg nem haltak
január 8th, 2009 at 18:50
jclayton… ne legy feltekeny… mindjart lecsekkeljuk az oldaladot es harom sorert akar egyedul is megdontom a rekord kommentelok szamat az oldaladon
január 8th, 2009 at 18:55
nem hiszem el, ez az egesz mind a sorret van…?
minedgy mi a tema, keep your mind on the sor and comment
január 8th, 2009 at 18:56
nem hiszem el, ez az egesz mind a sorret van…?
minedgy mi a tema, keep your mind on the sor and comment….?!
január 8th, 2009 at 18:58
Ez a “ha nem tudom, nem fáj”-téma már volt téma itt a blogon, szerintem ez a fiktív házasságos sztori is azért született meg, mert Jürgen kolléga arra kíváncsi, mit gondolnak a kommentelők a barát tettéről, mert valamiért foglalkoztatja ez a téma. (Ami érdekes téma, valljuk meg.)
Igaz, őszinte érzések versus képmutatás – nekem ezek túl nagy szavak.
Én a Republic szövegében hiszek: “Nem igaz semmi, de mégis szép az, ami egyszer megtörtént.”
január 8th, 2009 at 18:59
ööö… formában vagyok… az előző hozzászólásban öt sorban négyszer írtam le a “téma” szót…
január 8th, 2009 at 19:10
otthon en is gyakran hasznalom: “Ettéma’?”
január 8th, 2009 at 19:11
barátocskáim, javaslom, alapítságok meg a great nagy könyörtelen igazságosztók keresztény közösségét. Mottónk: “nem érdekel, miért tetted, ha félreléptél, puszulj!” Elnöknek javaslom Y mintabarát kollégát.
január 8th, 2009 at 19:13
legkozelebb jurgen irhatnal arrol, hogy az emberek miert nem jelentkzenek a hirdetesekre… multkor irtam a pragai bandanak, hogy “… gyulnek az edenyek a mosogatoban, vallalkozoszellemu fiatal lanyt keresek, aki szivesen elmosogatna oket…” … de eddig meg nem jelentkezett senki
január 8th, 2009 at 19:15
emellett meg lassacskán kiderülhetne, hogy neked, kedves Jürgen, mi az érintettséged ebben a sematikussá egyszerűsített, ámbár valósnak tűnhető sztoriban.
január 8th, 2009 at 19:19
szerintem o irta a cikket
január 8th, 2009 at 19:28
Nem, amíg nem lesz 50, addig nem!
Én ugyanis határozottan így emlékszem arra a 6-7 hónappal ezelőtti beszélgetésre jclaytonnal:
jclayton (elkeseredett hangon): nem, jürgen, hidd el, hogy nem. Az emberek csak olvasnak, vagy még azt se, de kommentelni nem szeretnek.
jürgen: ah, clayton, fel a fejjel, ami érdekli őket, ahhoz tuti hozzászólnak.
jclayton: ah, nem hiszem. Tudod mit, fogadjunk. Ha igazad lesz, s egy poszthoz kapsz legalább 30 kommentet, egész évben a Bayern Münchennek fogok drukkolni. Ha eléri a 40-t, a legközelebbi deja vu-n hangosan eléneklem a német himnuszt. Ha 50 felé megy, akkor elégetem a Blackburn mezemet.
Igen, határozottan így emlékszem. Még a jobb kezed is felemelted, s csillogott a szemed!
január 8th, 2009 at 19:29
hiiiha… a blakckurnmezt azii nem lenne jo elegeteni, amit meg a golhatesoval hoztunk neked ajandeklonak…. akkor szerintem ne is irjunk tobb kommentot
január 8th, 2009 at 19:30
január 8th, 2009 at 19:31
(persze ez magamra is vonatkozik) …
szerintem nem en leszek az, akire fog orrolni a clayton az 50. komment miatt;)
január 8th, 2009 at 19:31
kua… 1 masodperccel megeloztel… pedig mekkora poen lett volna, ha te lovod be magadnak az ongolt;)
január 8th, 2009 at 19:33
no… szerintem el is jutottunk a bejegyzes ertelmi mondanivalojahoz
január 8th, 2009 at 19:46
szerintem egy uj karriert lathatunk kibontakozni… a jurgen csak tesztelte magat, hogy mekkora eselye lenne elhelyezkedni a kozvelemenykutatas rogos palyajan… most mar te is latod teso, hogy megtudod szolitani az embereket… szep jovo all elotted
január 13th, 2009 at 11:41
szerintem no-ferfi kozott nincs olyan baratsag, mint ferfi-ferfi vagy no-no kozott. Szoval ha a ‘barat’ bekopte Xet a zasszonynak, azt tuti hatterszandekkal tette(ami kesobb vagy bejon vagy nem). Viszont ferfi-ferfi, no-no baratsagban szerintetm total elvarhato, hogy informaljak egymast, ha a ‘kedves’ felrelep. Pl: en elvarnam a !baratomtol!, hogy informaljon ha valami ‘csunyat’ megtud a baratnomrol. Nehez dolog, de en asszem megtennem…persze probalnam ugy talalni, hogy kevesbe legyen fajdalmas.
január 15th, 2009 at 02:55
Szerintem abból az állításból, hogy nincs ugyanolyan barátság férfi és nő között, mint nő-nő, ill. férfi-férfi között, nem következik, hogy hátsó szándék vezérelte a férfit. Nyilván más a férfi-nő barátság, mint az azonos neműek barátsága. De nem gondolom, hogy minőségileg gyengébb. Egyszerűen más.
január 15th, 2009 at 02:56
Amúgy meg jó hallani, hogy te is elmondanád hehehe