Azt hiszem, senkit nem lepek meg vele, ha azt mondom, szeretek olvasni. Nemcsak szépirodalmat, hanem minden mást is. Volt egy időszakom, mikor nagy előszeretettel forgattam vallási, filozofikus, pszichológiai, spirituális vagy ezoterikus töltetű könyveket (Szívesen fogalmaznék rövidebben is, de nem tudom, mi lenne a helyes gyűjtőnév.) Vagyis olyanokat, amik nem a tartalmaznak cselekményt (tudom, ez a modern szépirodalomra is igaz lehet), hanem a szerző egy adott témában próbál szép, okos, bölcs gondolatokat mondani.
Úgy érzem, ennek az időszaknak – átmenetileg – vége. Karácsony óta újra rá vagyok kattanva a szépirodalomra. De vannak könyvek, amiket még most is elő-előveszek, mert nagyon sokat tanultam belőlük. Jöjjön most ezekből egy összeállítás.
Nyolc olyan könyv jutott spontánul az eszembe, amelyek a legnagyobb hatással voltak rám, leginkább formálták a világszemléletemet, vagy a legtöbbet tanultam belőlük. Mint mondtam, szépirodalmi művek nem szerepelnek a válogatásban. Bármennyire is jól mutatna a top 10, nem gondolkodom tovább. Ami nem jut szembe, az valószínűleg nem is hagyott bennem olyan mély nyomot. Ez a nyolc se volt rám egyforma hatással, úgyhogy sorrendbe raktam őket. Kezdjük hátulról.
8. Karl May: Winnetou
Ez nem poén, de valóban kakukktojás. Mert nem szépirodalom ugyan, nem is illik bele a fenti hosszúkás műfajdefiníciómba, s nem is az utóbbi két évben olvastam, de nagyon nagy szerepe volt abban, hogy megszerettem a könyveket, úgyhogy itt a helye! Uff! Leginkább talán az első szerelem emlékéhez tudnám hasonlítani: jöhet utána akármennyi: hosszabb, erősebb, szebb, de az első, az az első marad. Velem Karl May szerettette meg legelőször úgy istenigazából az olvasást. Persze, előtte már utánoztam a nővérem, meg mesekönyveket is forgattam szép számmal a kezemben (Minden napra egy mese, Gömöri népmesék forever), de azt az érzést, hogy „most nem, még nem ebédelhetünk, csak ezt, csak ezt az oldalt hadd olvassam még el”, vagyis azt az élményt, hogy egy könyvet nem lehet addig letenni, amíg el nem olvastam, ezek a vadnyugati történetek ismertették meg velem. Aztán jött szépen a többi: Cooper, Verne, Gárdonyi, Fekete, Rejtő, de az első, az első Karl May volt. Howgh!
7. Feldmár, Popper, Ranschburg: Végzet, sors, szabad akarat
Na, most már valóban a témánál vagyunk. A sors és a szabad akarat kérdése azóta foglalkoztat, amióta az eszemet tudom. S amióta az eszemet tudom azok közé tartoztam, akik nem hisznek a véletlenekben. Biztos ez a könyv se véletlenül akadt a kezembe a pozsonyi magyar könyvesboltban. 
Be is rágtam egy ültő helyemben. Az elolvasása csak jobban megerősített abban a nézetemben, hogy a szabad akarat nem más, mint illúzió. Egy eszköze a sorsnak arra, hogy elvégeztesse velünk azt, amit el kell végeznünk. Különösen érdekesnek találtam a sors kérdésének tudományos megközelítését. Mert ez nem csak vallásos, filozófia, spirituális téma ám, hanem a tudományban is jelen van, csak itt determináció fedőnév alatt fut. Arról a teóriáról, hogy három éves korunkig kialakul a személyiségünk, ami meghatározza a későbbi döntéseinket, ugye mindenki hallott? Vagy arról, hogy mindenki örököl bizonyos prediszpozíciókat a szüleitől, amiken nem tud változtatni?
Na, lehetne erről még sokat beszélni (POFIKK-on pl. meg is tettük), egy biztos: én többek között e könyv hatására kezdtem el igyekezni még jobban megismerni magam, abban is segített, hogy türelmesebb legyek a körülöttem lévő emberekkel szemben (ki tudja, lehet, hogy nem is tehet róla, hogy így viselkedik?), az empátiám csiszolásában is a segítségemre volt, s végül, de nem utolsó sorban, felszínre hozta a rejtett érdeklődésemet a pszichológia iránt.
Uh, ez jobban lázba hozott, mint gondoltam. Akkor újratervezés: legyen ebből egy háromrészes sorozat. Nemsokára jönnek a 6., 5. és 4. helyezettek.
február 12th, 2009 at 13:57
Milyen jó is volt a vinetu! Megvolt a községi könyvtárban, legalább egy évig volt nálam. Nagy, fekete, vastag könyv… legalább akkorának tűnt, mint egy mai laptop. és nagyon szerettem kivéve a részt, ahol meghal a Winettou (?), mert azt nem nagyon olvasgattam.
február 12th, 2009 at 14:49
sors, véletlen, szabad akarat. na erröl eszembe jut egy(pár) hangos és hosszadalmas beszélgetés az intris idökböl, veled, Encivel stb.
kívácsi vagyok a többi helyezettre
február 12th, 2009 at 16:15
“most nem, még nem ebédelhetünk”
Nekem mindig mondták, hogy evés közben nem olvasunk. Nem is olvastam… úgy az olvasni tudásom első hetében. Aztán én is átvettem ezt a jó szokást, amit a család összes többi tagja űz egyébként
(A múltkor az étteremben is simán elővettem a könyvet, mikor egyedül kajáztam.)
február 12th, 2009 at 21:32
eletem elso konyve az Egri csillagok volt, vagy a Tamas batyja kunyhoja ? (talan ezutobbi). milyen reg volt ……..
az elsot untam, de nagyon….
a masodik, hm ….. az elnyomott nepek/nemzetek/nemek iranti empatiammal egyutt szulettem, a Tamas batyja kunyhoja csak novelte
a szabad akaratrol szeretnek veled beszelgetni
február 12th, 2009 at 21:59
testver, akkor a winettou-tol az a nagy german szeretet;) … amugy az nekem is a kedvenc szepirodalmi alkotasom volt, minden nyari szunet alatt 8 even keresztul legalabb egyszer kiolvastam… de azert az olvasas mellett, mink azert praxoltunk is… olyan faintos bunkerokat epitettunk, hogy Ybl Miklos is megirigyelhette volna oket… egyik alkalommal a fold ala epitettunk ki egy faintos hadiszallast, a tetonek valo deszkakot a kozeli epitkezesrol “vettuk kolcson”, lefedtuk foliaval, foldet ra, csapoajtot, meg miegymas…. nagyon faintos volt… de sajnos az ellenseges tabor kiszimatolta, es kegyetlenul leamortizalta… verbosszu ocsem tudod… nem volt nehez kitalalni, hogy kik tettek… volt egy banda,akikkel rendszeresen “osszevitatkoztunk” “uriemberek” modjara… egyik alkalommal a gyerek szaguldott lefele a dombrol biciklivel, marmint az uttesten, aztan mit ad isten, egyszer csak megakadt egy “nyilvesszo” a kulloiben… de olyan jo vastag lehetett, meg nem is volt kilove, hanem ugy volt odateve kezzel… mondjuk en csak masnap tudtam meg, havernak cseppet atkattant (jol van lehettunk olyan 13 evesek), aztan megbosszulta… amugy egyszer azert meg elkaptuk oket ugy rendesen… de szep idok is voltak… nagy terrorizalasok mentek akkoriban
február 12th, 2009 at 22:04
nekem az elso konyvem a Riki Tiki Tevi volt Kiplingtol… asszem harmadikos ovodaskent kaptam karacsonyra, vagy elsoskent… ki emlekszik mar ilyenekre
február 13th, 2009 at 00:53
hmm. olyan szó, hogy spontánUL, nincs is. mondaná a régivonalas nyelvész. helyesen így mondjuk: “spontán eszembe jutott”
de mivel én nem az vagyok, csakcsupán a beszólós énem mondja
február 13th, 2009 at 13:50
mkriszta: Köszönöm neked, hogy megengedted magadnak, hogy spontán megnyilvánuljon a beszólós éned:)
abigél: beszéljünk:)
február 27th, 2009 at 14:58
Ezt amúgy mikor fogod folytatni? Kíváncsi lennék az első helyeken végzett könyvekre is
március 1st, 2009 at 18:48
A folytatás coming soon. (Legalábbis remélem)
március 10th, 2009 at 01:40
[...] csomagolok: egy regényt, s egy olyan műfajút, amiből egy top 8-as összeállítást már elkezdtem írni (folytatás lesz, nem tudni mikor – szerk. megj.), hogy az alakuló hangulatom szerint dönthessek, [...]
november 14th, 2009 at 14:55
hehe…nekem is van ilyen nyári bejegyzésem, vagyis én inkább csak az idén nyáron elolvasottakat hoztam…de a te blogodra csak ma akadtam
Péter, meg kell mondjam, inspiratívan hatsz rám 