Olyan szépen kezdődött ez a nap: egy szórakoztató, üde túrával a Borostyánkőre. Nem voltunk csak négyen, de valahogy nem is hiányzott senki más és semmi több, mint a minket körülölelő természet és a táskánkba lapuló laposüveg. Megismertem Pozsony zöld arcát és kollégáim magánemberi vonásait.
Koraeste kellemesen elfáradva és kellőképpen megéhezve fogadtam el egy nagyon kedves barátom meghívását egy közös palacsintázásra. Az apró kis puha korongok az éhséget, a kesernyés Leffe a szomjúságot űzte el pillanatok alatt. A kellemes beszélgetés meg a fáradtság álmosító érzését enyhítette reménykeltő sikerrel.
Aztán jött a telefonhívás: Ági meghalt. Az ő küzdelme a betegség(ek) ellen reménytelennek bizonyult, a betegség győzött. A Leffe meg hirtelen még keserűbb lett, és az utolsó darab palacsinták már ott maradtak árválkodva a tányéron. Mint Ági férje és két gyermeke… De hitvány is vagy te, halál!