Up, te nagyon hülye. Tudod jól, hogy már gyerekkorodba se szerettél verseket tanulni. Mert nem tudtad megjegyezni őket. Mert utáltál magolni. Most meg elvállalod ezt a vőfélységet. Háááát nooooormáááális?
Jó, az még haggyán, hogy elvállalod, de akkor legalább időben elkezdenél készülni rá. Mióta is vannak meg a DVD-k, amikből csak tegnapelőtt kezdtél inspirálódni? S mikor is mondták először neked, hogy az interneten találhatsz jó szövegeket meg játékokat? Jaaa, hogy már jó pár hete? S akkor miért is csak az utolsó pillanatban kell hozzáfognod?
Mert hogy így izgalmasabb? Már hiányzott az adrenalin? Menj el bandzsidzsampingolni, wazze. Az esküvő az komoly esemény. Az egy dolog, hogy magadat leégeted, de elsz.rod a barátaid mennyegzőjét?
UP lesüti a szemét. Nagyot sóhajt. Rövid csend után felemeli a tekintetét. Szilárdan néz előre, majd lassan tagoltan, határozott hangon mondja:
Én akkor is megcsinálom, és JÓ LESZ!
július 4th, 2009 at 09:08
Izgulsz, mint a menyasszony?
Ne aggódj, tényleg jó lesz. A verseket, meg senki sem ismeri, nem fogják észrevenni, ha improvizálsz.
július 5th, 2009 at 14:48
Na, így utólag minden tiszteletem a vőfélynek. Nagyon is jól sikerült ez így elsőre. A pici bakikat alig lehetett észre venni.
JÓ VOLT!
szeptember 21st, 2009 at 00:25
[...] és mondókákat. Szombaton az elhatározást tettekre is váltottam. Most nem paráztam ennyire, de öltözködés közben nagy volt a csábítás, hogy csak a hóttutizicher dolgokba menjek [...]