Hogy mi lesz, ha összeeresztünk egy testi fogyatékos kislányt, akinek alig érteni a szavát, egy hiperközlékeny ötvenes egyedülálló férfit, néhány egyetemistát meg pár középiskolást, s ráadásként adunk még hozzájuk egy végzős alapiskolást meg egy csendes, dolgozó úriembert? Egy tizenötfős kiscsoport egy ifjúsági találkozón és lelkigyakorlaton. Meg egy újabb nagy kihívás nekem.
Amikor az egerszalóki találkozó jelentkezési lapján beikszeltem, hogy vállalok csoportvezetést, inkább a szívemre hallgattam, mint az eszemre. Aztán meg is bántam, mikor láttam, hogy így magára kell hagynom a hálós csapatunkat, hogy egyedül rakják össze a sátrat és a koncepciót a műhelymunkára. Vagyis még egy jó adag lelkiismeret-furdalást is le kellett győznöm, miközben szembesültem a csoportom felvázolt összetételével. Ráadásul az első egy óra csak az ismerkedésre szolgált, s mivel a testi fogyatékos lányt nem mozgathattam, az összes játék, amit beterveztem, használhatatlanná vált.
Azon a szerda délutánon nagyon furcsa érzések kavarogta bennem, miközben várakoztam az első kiscsoportos beszélgetés megnyitására.
És furcsa érzés volt az is, mikor szombat délután, az utolsó kiscsopi után Ároni áldással akarták megköszönni a csoportvezetést. De másként volt fura, olyan kellemesen.
Nem kevés munkám volt benne, hogy a fogyatékos lány beszédét megértsem, hogy a hiperaktív fickót kordában tartsam, s hogy a félénkeknek is meghozzam a bátorságát, hogy megszólaljanak. De sikerült. Megérte a fáradozást.
Az idő engem igazolt. Vagyis azt, hogy hallgattam a megérzéseimre. Bárcsak az élet más területein is mernék ennyire hagyatkozni rájuk…
július 21st, 2009 at 09:28
jesszus, hát ez hidegrázós. még akkor is, ha tudtam az elejétől fogva, hogy úgyis hepiend lesz. minden elismerésem, hogy nem futottál el a történet bármelyik pontján…
július 22nd, 2009 at 12:37
Köszi! Azért az égiek is a segítségemre siettek: ama játékosra tervezett kiscsoport közben a lány rosszul lett, így lehetett játszani. Uh, ez most lehet, hogy morbidul hangzik, de akkor én nagyot kacsintottam az ég felé.