Dedoval harmadikban ismerkedtem meg, ő volt a harmadik szobatársam, és három évig laktunk együtt. Hosszú idő után újra találkoztunk. Közben történt egy s más mindkettőnk életében, de a lényeg nem változott. Még mindig ugyanolyan élvezettel diskurálunk Istenről, az élet értelméről, a szeretetről és az emberekről, mint annó a kollégiumi szobában.
Pedig első ránézésre nincs sok közös témánk: ő buddhista, én keresztény, ő szlovák, én magyar. Már csak ez a két dolog is elég súrlódásra adhatott volna okot közöttünk, ha az esti híradó vagy a napilapok címlapjai alapján alkotnánk véleményt a világról. Szerencsére nincs így, mindketten a Lényeget keressük. Ezért értette meg egymást olyan jól a közös kollégiumi szobában a buddhista a kereszténnyel, a magyar a szlovákkal, mert az embert láttuk egymásban. Tegnap este is az ember beszélgetett az emberrel, nem a szlovák buddhista a magyar kereszténnyel.
Az Isten, Buddha, Jézus szavak is csak elvétve hangzottak el, pedig végig a Lényegről igyekeztünk beszélni: a sorsról, szabad akaratról, szerelemről, párkapcsolatokról, csalódásokról, alázatról, tiszteletről, a jövőről. Most is ugyanazt a megszentelő figyelmet éreztem ki a tekintetéből, mint annak idején az esti eszmecseréink alkalmával. És én is ugyanolyan érdeklődő kíváncsisággal hallgattam a történeteit, mint pár éve a “Sturák” 12. emeletén. Meg figyeltem azt, hogy nem csapkodja a szúnyogokat, csak elhessegeti őket magáról…
Szükségem volt már egy ilyen beszélgetésre, ahol nem a krízis, a pénz, a politika, a karrier címszavak dominálnak, hanem újra azon a bizonyos Lényegen van a hangsúly.
július 26th, 2009 at 21:45
Ez szép volt, de tényleg. Van rajta mit gondolkodnom. Dedot meg üdvözlöm…
július 28th, 2009 at 17:39
Dedo nagyon jofej srac, en is udvozlom, ha osszefutsz vele.:)
október 15th, 2009 at 01:11
[...] Dennis Gansel filmdrámája 2008-ból, ha mond valakinek valamit ez a név. Nekem nem mondott. Dedo ajánlotta a filmet, ezért húztam le a [...]