A nap híre: Michael Schumacher bő két és fél év kihagyás után visszatér a Forma 1-be. A hétszeres világbajnok fogja helyettesíteni a Magyar Nagydíjon koponyasérülést szenvedett Felipe Massát, amíg az fel nem épül. Abban a Ferrariban, ami idén dobogóra is alig bír kerülni. Mindezt negyven évesen. Miből van ez az ember?
Merthogy, ha valami gyorsan fejlődik, akkor az az F1. Új szabályok, KERS, dupla diffúzor, újra slick gumik etc etc. Nem beszélve arról, hogy ezek a Ferrarik nem azok a Ferrarik, amikkel Schumi sorra halmozta a vb-címeit (egész pontosan ötöt zsinórban). S ez a csapat sem az a csapat, amely az utóbbi 10 évben 8x (nyolcszor!) nyerte meg a konstruktőri világbajnoki címet. A taktikai fölénynek, precíz és gyors boxkiállásoknak, amik Jean Todt és Ross Brawn vezetése alatt jellemezte a csapatot, nyoma sincs az utóbbi két évben.
Ha ehhez még hozzáadom Schumacher februári motorbalesetét meg azt, hogy az elkövetkező egy hónapban tesztelési tilalom van, vagyis a negyven éves veterán, aki a tavalyi rövid tesztelése óta nem ült forma 1-es kocsiban, nem ismerkedhet aktívan az autójával, akkor nekem az jön ki, hogy a kerpeni bajnok megköszöni a bizalmat, de a felvázolt okok miatt visszautasítja a csábító felkérést.
Michael Schumachernek más jött ki. Ő szereti a Ferrarit, az autóversenyzést és a kihívásokat. Ezért mondhatja magát hétszeres világbajnoknak. S ezért örülhetünk a visszatérésének: láttunk az utóbbi két évben taktikai csatát, parádés előzések is akadtak, izgalomban az utolsó nagydíj utolsó körében sem volt hiány, ígéretes tehetségek tűntek fel, kiscsapatok tértek be a nyagok közé. Volt itt minden, ami szemszájnak ingere.
Csak egy valami hiányzott: a vezéregyéniség. A nagybetűs VERSENYZŐ. A mérce, akihez hasonlítják magukat a többiek. A bajnok, akit le kell győzni. Akinek a megelőzése nagyobb sikerélményt nyújt, mint bárki másé a mezőnyben. Akit állva tapsolnak meg a nézők, ha megjelenik a pályán. Akit legalább annyian utálnak, mint szeretnek, de a nyilatkozatait mind visszafojtott lélegzettel hallgatják. Akitől megtiszteltetés lekörözve lenni, s akitől nem szégyen kikapni.
Schumacher volt az utolsó vezéregyénisége a Forma 1-nek. Azóta még egyik tehetségnek sem sikerült kiharcolnia kiérdemelnie ezt a státuszt: Alonsónak még nem, Raikkonennek már nem is fog soha. sikerülni Hamilton és Vettel meg még fiatalok, ráadásul előbbiből az egyediség és a spontaneitás hiányzik, utóbbi meg a fortunával áll hadilábon. (És most tegye fel a kezét, aki észrevette, hogy Buttont meg Massát meg se említettem…)
A vörös tetejű, csillagokkal díszített bukósisak újra körözni kezd a pályákon, a Forma 1 meg a sok díszes jelzője mellett elmondhatja magáról, hogy újra van karizmája.
Michael Schumacher is back!