aug 10
Hogy mennyire sikeres egy Háló tábor, azt azon szoktam lemérni, hogy milyen az utána következő napom. Ha sokáig alszom, egész nap mosolygok ki a fejemből és képtelen vagyok arra összpontosítani, amit épp csinálok (csinálnom kéne khm-khm), akkor az azt jelenti, hogy az elmúlt egy hetet annyira élveztem, hogy lélekben még mindig ott vagyok. Nos, a mai napom teljesen így nézett ki… Pedig nem is minden úgy alakult, ahogy vártam.
Lássuk csak, mi az, amit vártam, s mi lett belőle.
- az előadásokat (Vajon a többieknek is úgy fog tetszeni Süveges Gergő, mint nekem Egerszalókon?)
Jelentem, igen. Süvi nagy sikert aratott, s bár előadásának a magját már ismertem, mégis élveztem. De a többiek is kitettek magukért: Orosz Pisti szokás szerint fergeteges volt, és a hat gyerekes Tamás házaspár is beváltotta a hozzájuk fűzött reményeket.
- a kiscsoportomat (Ezúttal kikkel hoz össze a sors?)
Na, ez egy külön posztért kiált. Most csak annyit, hogy olyan meghitt, mély és őszinte volt, hogy egyszer még nekem is megremegett a hangom. Külön öröm, hogy a többi kiscsoport is szépen összeállt. (Merthogy a sors ezúttal engem meg Ambrust használt a kezének, a csoporttagok összeállításához. ) - a focibajnokságot (Két vesztes döntő után, sikerül-e idén elhódítani a kupát?)
Hát igen, semmi sem lehet tökéletes. Két vesztes döntő után jött egy vesztes elődöntő. Erdélyt idén nem lehetett megverni… De Magyarországot két vállra fektettük, vigaszdíjnak ez is megteszi. - a bűnbánati liturgiát (Lesz-e elég bátorságom elmenni gyónni?)
Nem volt. De nem a bátorság hiányzott, hanem a ráhangolódás. Viszont helyette jól összeraktuk a másnapi altáborzárást!
- az esti sörözéseket (Megint énekes-gitáros körítéssel a lá Schön Gyuri?)
Este volt. Sörözés volt. Schön Gyuri nem volt. - a felvidéki napot (Idén vajon mit fogunk összeimprovizálni?)
Egy vicces kis reggeli ébresztő versikét meg finom koktélokat estére (made by Maszat). Mnyammmm. - a régi ismerősöket (Vajon ők is azt érzik-e, mintha csak pár nap telt volna el a tavalyi tábor óta)
Na, akkor kezdtem felvenni a tábor hangulatát, mikor a régi arcokat megláttam. Merthogy egy nappal korábban érkeztünk, s a 0. napon még elég nehezen ment otthon hagyni az aktuális gondjaimat. Aztán szép fokozatosan befutott mindenki. Én is. Lelkileg is. - az új arcokat (Ugye lesznek?)
Voltak bizony! Például Nándi, aki megajándékozott egy háromszínű Hiába, jó emberek mindenhol vannak a világban!!! strandpapuccsal meg pólóval. - egy nagy beszélgetést Gyögyővel (Hogy miről konkrétan? Vele bármiről. Mindenről!)
Na, ez nem jött össze. legalábbis nem Gyögyővel. De valahogy nem sajnálom, hogy más valakinek a társaságában rohant el az idő esténként… Sőt! - a Háló parlament ülését (Uh, biztos, hogy jól vagy, up?)
Nem, up, nem vagy jól. Vagyis most már igen, hogy nem kell tovább szenvedned ezeken az “üléseken”. - a nagy szabadtéri gitáros miséket (Hát nem a természet a legszebb templom?)
Talán ez az egyetlen hiányérzetem az egész táborból: a benti miséket a nagy előadóteremben nem bírtam annyira átélni. Oké, a kialvatlanságommal én is ludas vagyok a dologban, de a papok/püspökök se törték össze magukat a prédikációikban, hogy engem ébren tartsanak… - K. A. hirdetéseit (Hallott már valaki kreatívabban és jópofábban információkat átadni egy pár százas tömegnek?)
K. A. a szokásosnál picivel fáradtabbnak tűnt, de így is futotta néhány első osztályú poénra. Vajon hányan értették meg őket? - a székely tájszólást (Hát az egy gyönyör, nem?)
Három busszal jöttek!!! Ebben aztán nem volt hiány! Hál’istennek! - azokat a pillanatokat, amikre nem számítok (Hogy vidámak vagy szomorkásak legyenek? Mindegy, csak legyenek!!!)
Mint a mellékelt ábra mutatja, nagyon sok volt belőlük. S ez így van jól. Hogy mennyire jól, azt majd az idő megmutatja…
S végezetül két kép: egy a bronzérmes focicsapatunkról, egy meg a (szerintem aranyérmet érdemlő) szervezői gárdáról (Kornélt tessék odaképzelni).
augusztus 10th, 2009 at 23:49
Nagy Gábor? Sanyi? Na, most kicsit bánom, hogy nem is érdeklődtem utána
augusztus 11th, 2009 at 11:19
Jé, Sanyi volt a kapus? Amúgy azt mondják, a megnyert bronzmeccs jobb, mint egy elvesztett döntő
augusztus 11th, 2009 at 13:12
je, G (Gabor) is ott volt!
sami a nyakadan log, az “AZAZ” usb kulcs? tan megkerult..
augusztus 11th, 2009 at 20:02
mindenki ott volt, mindenki tapsolt, mindenki Felvidéknek szurkolt
!!!
augusztus 11th, 2009 at 22:39
Izé, igazából nem volt bronzmeccs, megosztottan lettünk harmadikok…
Sajna nem, az egy toll, ami a nyakamban lóg. Az USB-mnek továbbra is hűlt helye…
augusztus 12th, 2009 at 12:38
irigylem a kiscsopis beszelgeteseteket………….