A mi drága Ericco fratellonk letette az első szerzetesi esküjét. Egyelőre csak ideiglenesen, három évre. Nem hiányozhattunk róla mi, POFIKKosok sem. Én már csak azért sem, mert az eddigi látogatásokról lemaradtam. Ezúttal nem. Külön öröm, hogy a fogadalomtétel előtt és után Guszona D. C.-ben is megálltunk. Ezúttal nem én mentem Pozsonyba, hanem Pozsony jött hozzám. Legalábbis egy része. Egy nagyon kedves része. Rövid képriport a hétvégéről.
Ecce Erik! Most már “egyenruhában” 
Itt meg az egész gratuláló csapat. Nem tudom, hány helyről vezet Podolinba út, de Pozsonyból, Újvárból, Udvardról, Budapestről és Egerből biztosan.
Ez meg már a négyfős túracsapatunk a Bélai Havasokban – ide vettük Podolin után az irányt.
Ahegyek és az erdő gyönyörű volt. S még málnáztunk is. Csoda, hogy úgy vittük haza a szendvicseinket, ahogy elhoztuk őket?
Azért inni ittunk. S nem csak azért, hogy könnyebb legyen a hátizsák.
Azuticélunk, a Plesnivec menedékház, ahol nem tudtunk ellenállni a fokhagymaleves ínycsiklandozó illatának (amit még édesanyám is érzett otthon… rajtunk
A leves annyira meghozta a kedvünk, hogy visszafelé dalosra vettük a figurát: volt Micimackó, Vuk, Süsü, Hupikék Törpikék és a többi régi klasszikus.
A jókedélyű énekelgetést csak egy telefonhívás zavarta meg… de csak egy pillanatra…
Ez meg már a Guszona D. C. 109 hambitja vasárnap ebéd után. (egy gyönyörű palóc szóval, vajon mit jelenthet?)
Mielőtt visszatértünk volna Pozsonyba, megnéztük még a füleki várat. (És nem, meg mindig nem tudom, mit keres egy pálmafa Fülek címerében. A helyes megfejtők között értékes díjakat sorsolok ki…)
A kilátás Fülek egyik nevezetességéről (vár) a másikra (az alma materem)
Ez meg már a somoskői vár a kecses bazalttömbjeivel.
És amiről nem készültek felvételek: a zamatos birsalmapálinkáról, a hepehupás autóútról, a kézsmárki fagyizásról, az erdei pisilésről (illetve erről készült, csak utólag megsemmisült…), a majdnem kutyaharapásról és Marisról, ahogy megmássza a kicsikocsi tetejét. Ja, nem, erről is készült kép, s ez nem semmisült meg. Íme
augusztus 19th, 2009 at 06:31
Csinálhattál volna fényképet a guszonai benszülöttek között, ahogy az emberemlékezet óta első pozsonyi expedíció, amely ellátogatott a kissé még feltérképezetlen faluba, csokikat osztogat és kutat ás nekik.
augusztus 19th, 2009 at 21:23
szep kis kirandulas!
megjegyzes: nem szabad neked hatat forditani telefonalas kozeben, mert meg porul jarhat a telefonalo ha netan tul hosszura nyulik a beszelgetes
augusztus 20th, 2009 at 22:55
ìgy vannnn, nem kegyelmezek senkineeeeeeeek
augusztus 25th, 2009 at 18:34
geza ez nagy bekopes volt, ott a pont… de amugy jo kis kepek elvezet volt nezni oket;) … ero, egeszseg teso