- Bocsánat, azt megkérdezhetem még, hogy olyasmijük, hogy panaszkönyv van-e?
- Ööö, panaszkönyv? Nincs, az nincs.
- És valami elérhetőséget a főnökére kérhetek?
- Nem. Nem adunk ki ilyen információkat.
- És a tulajra?
- Nem, rá sem. Miért, volt valami gond?
- Igen. Nem voltam elégedett a kiszolgálással.
- Miért nem?
- Mert mikor tartármártást kértem, azt válaszolta, várjak, holott alig van vendég. Nem kaptam áfonyát a sajt mellé pedig ez szerepel az étlapon és a krumplipüré helyett is főtt krumplit hozott anélkül, hogy erről tájékoztatott volna.
- Elnézést kérek, máskor jobban fogok igyekezni.
- Köszönöm. Viszlát!
Ez a beszélgetés ma délután 14.30 körül hangzott el Pozsony egyik éttermében. (Egészen pontosan ebben) A két főszereplő: szerény személyem és a pincér. (Egészen pontosan ő)
A mai napom azok közé tartozott, amelyeken egy kevés bunkóság is elég, hogy kiverje a biztosítékot. Na, ez a fickó nem kicsit viselkedett parasztként. Alig vett észre minket, ímmel-ámmal szolgált ki, s mindennek tetejében még azt mondta várjak, mikor tartármártást akartam kérni tőle. Pedig rajtunk kívül legfeljebb két asztalnál ültek még vendégek… De nem is annyira az zavart, hogy várnom kellett pár percet (kellemes társaságban voltam:), hanem a hang és arckifejezés, ahogy beszélt velem.
S még hogy véletlenül se gondoljam meg magam (jóllakva azért higgadtabb vagyok) a biztonság kedvéért legalább tíz percig váratott minket a számlával (azt mondanom se kell, hogy üres tányérokkal az asztalon). Nem is gondoltam meg magam, elkértem a panaszkönyvet. A többi már ismeretes…
Mentségére legyen mondva a fiatalembernek, hogy illedelmesen reagált. Mindenféle megjegyzés nélkül elnézést kért, mea culpázott. Magában biztos elküldte ezt a hülye magyart a p.csába, de kifelé elegánsan csinálta. Már “csak” a kiszolgálásban kéne megtanulnia az alázatot, s lehetne belőle jó pincér. (Mondjuk ilyen – vele az Enikő leánybúcsúján semmi gond nem volt. Épp ellenkezőleg!:)
Így utólag örülök, hogy felvállaltam a konfrontációt, s asszertív tudtam maradni. Sokszor inkább csak legyintek az ilyenekre, s “csak” azzal “büntetek”, hogy nem megyek oda vissza többet.
Valószínűleg hatott rám az a pikáns szóváltás a T-Mobile boltjában az egyik ügyfél és az alkalmazott között, aminek nem sokkal ebéd előtt a tanúja voltam. A konfliktus elejét nem láttam, de valószínűleg az lehetett, hogy az alkalmazott soron kívül kiszolgált valakit, s ezt a soron következő ügyfél nem hagyta szó nélkül.
Érdekes volt figyelni, hogyan kezelik a kialakult helyzetet: az alkalmazott próbálta izomból megoldani a konfliktust, s határozottan kijelentette, hogy semmi rosszat nem csinált, nincs miért bocsánatot kérnie, ha valami nem tetszik, tessék panaszt tenni. Egy nyugodtabb vérmérsékletű/gyengébb idegzetű ügyfél valószínűleg itt visszavonult volna, de ez a hölgy nem ebből a fajtából való volt. Elkérte a nevét, s mindent elkövetett, hogy a többi várakozót is maga mellé állítsa, ami, ugye tényleg nem nagy művészet, sikerült is neki. A fiatal alkalmazottnak meg a kolléganő sietett a segítségére: ő már szelíden próbálkozott, ecsetelve, hogy milyen nehéz meló ez, egész nap ott ülni, ne csodálkozzanak, ha néha türelmetlen az ember. Mondanom se kell, hogy ez senkit nem hatott meg, legkevésbé a felbőszült amazont. Akinek még az a helyzeti előnye is megvolt, hogy egy testi fogyatékos fiúval várakozott ott (szegény, neki volt a legkínosabb, próbálta is csitítani az anyukáját(?), eredménytelenül). Végül az alkalmazott engedett s szépen, türelmesen kiszolgálta a hölgyet.
Én meg közben azon gondolkodtam, hogy én hogyan viselkedtem volna a szituációban, hogy tudtam volna-e asszertív maradni úgy az egyik, mint a másik bőrében.
S mit ad Isten, fél órával később egy ilyen helyzetben találtam magam. És örülök, hogy asszertívan tudtam megoldani a konfliktust. (Meg annak is, hogy a pincér is az volt…:)
***
Egyébként meg augusztus 20. volt ma. S a Szent Márton-dómban tartotta József atya a magyar szentmisét. Magyar himnusszal a végén. Ez egy nagyon szívmelengető pontot tett ennek a konfliktusos napnak a végére.
augusztus 21st, 2009 at 13:29
na hogy még fényképet is találtál róla
DDD
ami a pincérnőt illeti, szerintem vele kapcsolatban kicsit elfogult vagy
augusztus 21st, 2009 at 23:39
Nem is, nem is! (De elismerem, hogy több lehetősége van jó pontokat szerezni…)
augusztus 23rd, 2009 at 17:12
helyes!!
aszem,ha en ilyet tennek (panaszkonyvet kernek), a barataim, vagy legalabbis egy bizonyos aszondana: “abigel” veled se megyek el tobbet etterembe
2 thumbs up for u