El tud valaki képzelni egy olyan hírt, hogy a francia kormány megtiltja a német államfőnek, hogy az felavasson egy szobrot bárhol Franciaország területén? Ugye, hogy nem. Én se. Azt se tudtam elképzelni, hogy a magyar köztársasági elnöknek bármelyik (európai) ország kormánya meg merné tagadni a belépést az ország területére. Egészen a mai napig.
A szlovák kormány ugyanis nem csak elképzelni merte, hanem meg is csinálta, és a 21. század elején, az Európai Unió szívében megtagadta a belépést egy EU-tagállam területére (Szlovákia) egy másik tagállam (Magyarország) elnökének. Ugye, ahhoz nem kell magyarnak lennie valakinek, hogy ezt felháborítónak tartsa?
Már hetek hónapok óta hidegen hagy a politika. Nem követem figyelemmel, s ami el is jut hozzám, az se bír felizgatni. Csáky és az MKP töketlenkedéséhez már jóval korábban hozzászoktam, Bugár politikai ámokfutására csak megrántottam a vállam, a kormány korrupciós ügyeit már nem győzöm számolni, a miniszterek neveit meg úgyse érdemes hosszú időre megjegyezni. Az igazat megvallva a megbotránkoztató nyelvtörvény se növelte meg a pulzusszámomat, nem azért, mert nem botrányos, hanem mert annyira szánalmas, hogy az 5 milliós többség félti a nyelvét a fél milliós kisebbségtől, hogy az már nevetséges.
De ez a Sólyom körüli hisztéria most nálam is kiverte a biztosítékot.
Először az háborított fel, hogy ilyet egyáltalán meg lehet csinálni a 21. században meg az Európai Unióban, függetlenül attól, hogy kik a történet szereplői.
Másodszor az bosszantott fel, hogy a drága politikusok már megint a magyar kártyával terelik a választópolgárok figyelmét a saját töketlenségükről (a válság kezelése) és botrányaikról (tessék válogatni). Ha vulgáris akarnék lenni, azt mondanám, hogy ne az én faszommal verjék a csalánt, mert azt nem csípem. De nem akarok vulgáris lenni.
Harmadszor az keserített el, hogy még az ellenzék is farkát behúzva, ha nem is tapsol, de asszisztál a kormány piszkos színjátékához, ahelyett hogy elkiáltaná magát, hogy meztelen a király. Vagy mi másnak értelmezzem Dzurinda szavait, hogy “Sólyom látogatása tiszta provokáció volt”, mint gerinctelen seggnyalásnak – szlovák nacionalista seggekének?
Negyedszer az döbbentett meg, hogy annak van pofája 1968. augusztus 21-ét a szájára venni, aki saját bevallása szerint észre se vette 1989. november 17-t.
Ötödször meg az az egyre reménytelenebbnek tűnő szélmalomharc szomorított el, amit azért folytatok, hogy meggyőzzem a magyarországi ismerőseimet (és nagyon sok itthonit is), hogy Szlovákiát ne Slotával, Ficoval vagy a nyelvtörvénnyel azonosítsák, mert van itt számtalan derék, becsületes, egyenes, őszinte, értelmes, igazságos, toleráns, jóravaló ember is, akik miatt lehet szeretni ezt az országot.
Kedves jóérzésű szlovák barátaim, jó lenne már hallani a ti hangotok is, hogy én magam se veszítsem el a hitem Szlovákiában!
augusztus 22nd, 2009 at 07:49
Szégyen, bazmeg, szégyen
augusztus 23rd, 2009 at 11:36
Az osszes ponttal csak egyet lehet erteni. Szomoru kozjatekok…
augusztus 23rd, 2009 at 15:18
Szinten egyetertek!En mar reg elvesztettem a hitemet
az un.joerzesu szlovakokban. Csak 1 pelda a sok kozul,
hogy miert: “A Bugar az olyan tisztesseges, jo fej, en
szivessen raszavaznek, csak kaar, hogy magyar! Megse,
szavazhatok egy magyarra!- egy “jo erzesu” szlovak
ismerosom, akinek alltolag semmi baja sincs a
magyarokkal…
augusztus 24th, 2009 at 16:40
nem karorvendo akarok lenni, de ezt a bejegyzesedet olvasva folyton az jart az eszembe, hogy dejo h. nem csak nalunk tortenik ilyesmi…….
augusztus 25th, 2009 at 00:12
Dobbenet. Nem hittem volna, hogy ide lehet sullyedni.Erre az EU biztos kijelenti, hogy a diplomaciai vitat a ket orszag belugyenek tekinti. Nem o lenne a legkompetensebb, hogy kijelentse, hogy a szlovak fel az EU alapkovet rugta fel?
augusztus 25th, 2009 at 00:57
Huh, Abigél, ez valahogy sovány vigasz…
augusztus 31st, 2009 at 23:55
[...] hogy szerintem hallatták-e már a jóérzésű szlovákok hangjukat? A Sólyom-ügy miatti kifakadásomra gondolt. Én meg azt gondoltam, hogy a SME újságíróinak megnyilvánulásaira rámondhatom, hogy [...]