Kamaszokkal foglalkozni az egyik legfárasztóbb dolog a világon. Erről a hétvégén ismét meggyőződhettem. De kamaszokkal foglalkozni az egyik legszebb dolog is a világon. Ezt is ujra megtapasztaltam a hétvégén. Tizenkét elsős gimnazistának segítettünk másfél napon keresztül, hogy megismerjék egymást és az osztályfőnöküket mielőtt elkezdődik az új iskolaév.
A másfél nap során volt minden, aminek egy gólyatáborban lennie kell: alvás – a szükségesnek kábé a fele, kacagás – az átlagosnak legalább a duplája, izgalom – pont amennyi egészséges, játék – az elejétől a végéig, komolyság – korlátozott mennyiségben, de az minőségi csomagolásban, meghittség – gyűszűnyi, de az a megfelelő időben, csibészség – egyenes arányban növekedett az együtt töltött idővel, rémület – csak egy, s amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan is távozott, meglepetések – a kellemesebb fajtából lépten-nyomon, a kellemeetlenebből csak elvétve. És, ami a számomra a legfontosabb, megint sokat tanultam a csoporttól és a csoportról. És megerősödtem abban, hogy szeretnék hosszú távon foglalkozni ezzel – az emberekkel.
Íme, a Marianum 1. G osztálya szombaton este a “tutajon” 
szeptember 3rd, 2009 at 08:19
Na ez tok jo
szeptember 18th, 2009 at 20:10
Hát még milyen jó volt:D
szeptember 18th, 2009 at 20:12
na én csak anyit mondok xD Ladi xD