Múlt héten megkérdezte tőlem az egyik ismerősöm (magyar), hogy szerintem hallatták-e már a jóérzésű szlovákok hangjukat? A Sólyom-ügy miatti kifakadásomra gondolt. Én meg azt gondoltam, hogy a SME újságíróinak megnyilvánulásaira rámondhatom, hogy elég hangosak és elég értelmesek. De most egy még hangosabb, s még kristálytisztább hang ütötte meg a fülemet. Štefan Hríb, a .týždeň főszerkesztőjének hangja, mely – s ezt félig örömmel, félig pironkodva mondom – még az enyémnél is józanabb, határozottabb és konzekvensebb.
Sajnos nincs időm lefordítani az egész vezércikket a .týždeň aktuális számából (az online kiadásban meg csak a jövő héttől lesz szabadon olvasható), de a álljon itt legalább az utolsó mondat:
“Ami Komáromban történt, az Szlovákia szégyene. Hogy megszabaduljak tőle, semmi más nem jut eszembe, mint ez: Sólyom elnök úr, bocsánat.“
Hríb úr, nekem meg semmi más nem jut eszmeb, mint ez: köszönöm szépen! Megnyugtató volt újra hallani a hangját. Kíváncsi vagyok, holnap Dunaszerdahelyen milyen lesz a felszólalók hangja és a résztvevők hangulata.
szeptember 1st, 2009 at 14:31
Amikor láttam a címet, nagyon megörültem. Mikor elolvastam a cikket, nem voltam olyan lelkes. Mert szép-szép, hogy Sólyomtól bocsánatot kér Hríb, de valahogy a szlovákiai magyarokkal ő sem tud mit kezdeni. És ezt nem rovom fel neki, inkább csak sajnálom.
szeptember 5th, 2009 at 06:37
En is olvastam….. nagyon jo cikk.