Werder – Hoffenheim, ez volt a hétvégi menü. Tavaly az év meccsén 5:4-re nyert a Bréma. Idén minden jegy elkelt elővételben. Tettem egy kísérletet a stadionnál a meccs előtt, de nem sikerült bejutnom. Nem voltam hajlandó hatvan eurót adni a jegyért. Tizenkilencet viszont igen a Dortmund elleni rangadóért. A következő hazai meccsen a már és is ott leszek a Weserstadionban! Tovább után egy kis ízelítő, hogyan érdemes, s hogyan nem érdemes jegyet vásárolni.
A csapat honlapján akadtam rá a Kartenbörsére, s szerencsémre pont kínáltak is jegyet a Dortmund ellen. S láss csodát, pozitív válasz érkezett a mailemre. Meg is beszéltük, hogy a Hoffenheim előtt nyélbe ütjük az üzletet.
Nyélbe is ütöttük. Így azzal a biztos tudattal sétálgattam s figyeltem stadionba tartó zöld-fehér szurkolókat, hogy november 8-án én is velük tartok a beléptető kapun át!
A másik ok, amiért maradtam – a csodálatos hangulaton kívül – az a füles volt, miszerint meccs előtt biztos lehet még a stadion környékén jegyeket venni. S valóban, csak úgy hemzsegtek a jegyűzérek. Az első, akihez odamentem, 60 eurót kért érte. Mikor megráztam a fejem, hogy az túl sok, megkérdezte, mennyit adok érte. Mondtam, hogy legfeljebb 20 eurót. A fejét se rázta meg úgy fordult el tőlem.
A következő hasonlóan reagált. A harmadik már legalább odavetette – persze fitymálóan -, hogy “ébredj fel, ennyiért senkitől nem fogsz venni.”
A negyedik magától jött oda hozzám, s már negyvenért is hajlandó lett volna odaadni. Már csak 15 perc volt hátra a meccs kezdetéig.
Az ötödik egy fiatal suhanc volt – természetesen török fizimiskájú, mint a többiek -, s elég kétségbeesett képet vágott, úgyhogy úgy döntöttem, belemegyek egy játszmába vele…
- Mennyiért adod a jegyet?
- Hatvan euró.
- Uh, az túl sok… annyim nincs.
- Mennyid van?
- Húsz euró.
- Oh, az kevés.
- Hát, már csak öt perc van a kezdő sípszóig…
- Negyvenért odaadom.
- Húsz.
- Felejtsd el. Negyvenbe kerül rendesen.
- De ha elkezdődik a meccs, s nem adod el, akkor elveszik az egész jegy.
- Harmincöt.
- Húsz. Ettől többért itt már nem adod el… Mindjárt kezdődik a meccs.
- Nem, akkor inkább szétszaggatom!
Erre az argumentumra már nem tudtam mit válaszolni. S neki lett igaza! Láttam, ahogy pár percel később perkálják le neki a pénzt…
Közben összeverődtünk páran, akik jegyeket szerettek volna venni, s az árusok is ott szobroztak mind – egymás között is cserélgetve a jegyeket. Nyilvánvalóan egy bandába tartoztak.
A legviccesebb az volt, mikor négyen – egy fiatal csaj, egy nyugdíjas korú bácsi, egy negyven körüli férfi meg én – körbe vettünk egy árust, s elkezdtünk alkudozni. A csajnak már hajlandó lett volna odaadni huszonháromért, de mikor a lány látta, hogy mi is csak húszat kínálunk, visszatáncolt, s csatlakozott hozzánk. Szegény török még próbálkozott kétségbeesetten, hogy “akkor kinek adjam ezt az egy jegyet, ha senki nem ad többet érte?” Végül a bácsit választotta, illetve választotta volna, ha nem hívják el a társai – valószínűleg egy bőkezűbb vásárlóhoz. A bácsi elindult lassan hazafelé, a fickó is elballagott, mi meg ott maradtunk a csajjal kíváncsian, hogy vajon meddig tart még ez a móka. A stadionban már tíz perce folyt a játék.
“Én csak gondoltam, kijövök szerencsét próbálni, megnézem, hogy működik ez itt. Annyira nem izgat a dolog.”
“Nekem meg itt egy Dortmund-jegy a zsebemben…”
Háromnegyed négykor, mikor már épp menni készültünk, odajött a srác, hogy akkor odaadja húszért. Én már nyúltam is volna a pénztárcámért, de a német csajszi megelőzött: “Tizenöt!”
“Mi nem kéne még? Ne adjam-e tízért? Vagy talán mindjárt ötért?” – fordított nekünk hátat heves gesztikuláció közepette a szolíd fiatalember.
Mi meg egymásra néztünk, s elkezdtünk hangosan röhögni. Aztán elindultunk a villamos felé. Én még azért belenyúltam a hátsó zsebembe, hogy megbizonyosodjam, valóban ott van az a jegy. Ott volt.
október 20th, 2009 at 10:19
soha nem alkudoznék így. nekem a meccs attól meccs, hogy ott vagyok a stadionban legalább húsz perccel előtte, élvezem az atmoszférát, meg ilyesmi…
A Dortmundot még meg is veritek, miközben sokan lesznek, jól választottál
október 20th, 2009 at 23:30
Hát, remélem, hogy egy jó meccs végén mi ünnepelhetünk majd. De azt sajnálom, hogy Hajnal megsérült.