- És a barátod? Hogyan tovább, ha te visszamész Fehéroroszországba?
- Hát, lehet, hogy hozzámegyek feleségül…
- Kérem?
- Igen, ő már a házasságról beszél…
- Ööö, jól emlékszem, hogy azt mondtad, itt ismerkedtetek meg Németországban szeptemberben?
- Igen.
- (…)
- Tudod, nagyon jó fiú, a tenyerén hordoz. A szülei is elfogadtak, pedig én vagyok az idősebb. Meg kell az ilyet becsülni.
- Aha… Irena, kérdezhetek valamit?
- Kérdezz.
- És szerelmes vagy?
- Hát, azt hiszem igen. Szerintem igen.
A tekintete valahogy nem győzött meg erről… Meg a hangja, az arcvonásai, a kisugárzása se…
Lehet, hogy ha én is 1978-as születésű lennék, akkor így gondolkodnék. De nem vagyok. 1983-ban születtem. Nem tudom, hogy ezért-e vagy másért, de én hiszek a szerelemben.
Hiszek abban, hogy ha valakit egyszer az oltár elé vezetek, azt szerelemből fogom tenni. Mert mit ér az, hogy olyan helyes lány, mit ér az, hogy olyan jól megvagyunk, mit ér az, hogy elfogadnak minket a szülők, mit ér az, hogy már megszoktuk egymás bogarait, mit ér az, hogy “jó parti”, mit ér az, hogy biztonságban érzem magam mellette, ha nem vagyok szerelmes belé…?
Biztos nagyon sokat. Szerelem nélkül mégse tudom elképzelni a házasságot. Szerelem nélkül nem is akarom elképzelni a házasságot.
De ha valaki az első hetekben/hónapokban, mikor a legnagyobb lánggal kéne lobognia a szerelem tüzének se érzi szerelmesnek magát, az mit vár a jövőtől?
november 14th, 2009 at 12:56
szerintem az első nagy tini tűz után már más az a lángolás. az ember sokkal óvatosabb, s kell az idő, hogy az a feltétlen bizalom kialakuljon, ami szerintem kell a szerelemhez. szóval Irena még akár jól is járhat. a tartóssághoz, hogy az a szerelem kibírjon egy életet, kell az összeérés. ez meg nem feltétlenül kezdődik nagy tűzzel. ami viszont fontos, hogy az oltárnál már tényleg ne legyen kétely.
november 14th, 2009 at 14:17
Én se a tiniszerelemről beszéltem, hanem arról a tűzről, amit friss-szerelmesek, ifjú házasok, de többgyerekes családapák és családanyák vagy nyugdíjas házaspárok szemében is látok. Az nem csak sima összeérés, egymás megszokása, több annál. Irenából nem éreztem ezt. De remélem, hogy én tévedek, s neked van igazad. Mert az a tűz, azt nem lehet becsapni vagy elfojtani, az égni akar. S előbb-utóbb égni is fog. Csak az a kérdés, hogy ki lesz az, aki meggyújtja: a gyermekei apukája vagy valaki más…
november 14th, 2009 at 18:42
Miert gondolod h. ugyanazt a tuzet latod a friss szerelmesek es a nyugdijasok szemeben? Es biztos vagy benne hogy amit latsz a szemukben az a valosag? Ennyire jo emberismero vagy? Ranezel es latod h. ez a kapcsolat langol, es nem csak pillanatyilag, hanem 10 ev mulva is fog? Nem hiszem el.
november 14th, 2009 at 19:16
http://www.jox.hu/cikkek/166/9
november 14th, 2009 at 21:49
Nem is annyira látom, mint érzem. Olyan más a levegő is a szerelmes(ek) körül, nem? Azt úgy érezni a párokon, hogy próbálkozás, erőlködés, akármi-e az közöttük, vagy szerelmi harmónia. Vagy hogy épp ki a szerelmesebb, melyikük van jobban oda a másikért stb. De sztem ezt nem csak én látom/érzem. Persze, ez nem jelenti azt, hogy nem tévedhetek…
november 14th, 2009 at 23:37
hát, sok minden van a világon, amit nem értünk, aztán vagy belekerülünk valami hasonlóba és más lesz a rálátásunk, vagy nem. vagy nekünk lesz “igazunk”, vagy kiderül, hogy nem is úgy van, mint ahogy kívülről látszik. az élet bezony bonyolult…
november 15th, 2009 at 19:23
Hát drága barátom – ugye nem sértodsz meg, hogy így szólítalak – azt hiszem nagyon érzékeny pontot érintettél…Igen, szerelem nélkul én se tudom elképzelni a házasságot, de vigyázz, a szerelem mindenkinél másképp mutatkozik meg. Nem ismerem Irenát és ezt nem tudom megmondani, de ahogy ezt leírtad félelmetes érzésem támadt. Sokat gondoltam erre a bejegyzésedre és a fájdalmas érzés csak nott bennem…Mégpedig az, hogy Irena talán turelmetlen tovább várni a nagy O-re, vagy épp ellenkezoleg, úgy érzi már elmulasztotta és most igyekszik “megelégedni” és boldognak lenni egy nagyon jóravaló fiú mellett, aki ugyan megfelelne az elvárásainak, elképzeléseinek, de mégsem érzi úgy, “Nnna! Itt van! PONTOSAN O kell nekem, csakis O, egy életre és senki más!” Talán annyira eros benne a vágy, hogy végre tartozzon valakihez, hogy úgy gondolja ez a srác “megteszi”. És ez szomorú, és kétségbeesett, és elkeseredett…és nagyon remélem, hogy ez nem így van…
november 15th, 2009 at 22:47
Julicska, barátom, (hihi) pont erre gondoltam, pont ezt éreztem belőle: eltökélte magában, hogy igenis, én márpedig boldog leszek vele, nem várok/keresek tovább. S nem elítélem ezért – kit tudja, lehet, én is ezt csinálnám a helyében? -, hanem sajnálom, s féltem picit. Mert ez elég veszélyes játék… De reméljük inkább együtt, hogy ez nem így van!
november 16th, 2009 at 00:29
a Julicska már megint szívemből beszélt, de két dolog még eszembe jutott. Az egyik, hogy az “elég jó szülő” példájára lehet, hogy van “elég jó partner” is, vagy hogy valaki ilyen elven keres. A másik, hogy van egy barátnőm, aki sohadesohadesoha az életben nem volt lángolóan szerelmes, mert egyszerűen nem olyan a vérmérséklete. Ettől függetlenül férjhez ment, és hiába próbáltam belőle sok beszélgetés során kierőszakolni, hogy ugyeugye nem is szerelmes ő (mert az én szerelem-definíciómnak csak vajmi kevés tünetét produkálta), nem ment. végül feladtam és elhittem, hogy ő így szokott szerelmesnek lenni…
november 16th, 2009 at 09:07
A fene tudja hogy van ez a szerelemmel. Vanamikor olyan mint egy buvopatak, ami csorgedezik a felszin alatt hogy egy szakadeknal szep vizeses formalyaban elobujjon…
De igen, nelkule nem erdemes…
Nem errol szol a topoic,es nem is vitainditasnak szanom de..
a nagy O re varas az szinten ketelu kard…tikk-takk, tikk -takk… Lehet h. az ember addig var a nagy O re amig ki nem maszik indokolatlanul magas elvarasaibol, elso megerzeseibol, tulpszichologizalt vilagszemleletebol.
november 16th, 2009 at 21:19
jaja, ez a másik véglet, várni a Herceget/Hercegnöt fehér lovon… A kettö között van az igazság, az a bizonyos arany középút.
november 17th, 2009 at 23:56
Jurgen barátom,
, ha nem bánod inspiratív hatásod érdemeként feltennélek a blogomra linknek 
november 18th, 2009 at 18:11
Julicska barátom, nem bánom!
Uh, én is tervezem már frissíteni egy ideje a blogrollt, ha hozzájutok, majd téged is jól belinkellek, csak hogy tugggyad!