Ma este megint belebotlottam néhány gyalogosba, akiknek a bicikliút kényelmesebbnek tűnt a járdánál. Szépen türelmesen lassítottam (pedig már késésben voltam). Mivel két öregről volt szó, nem is csengettem, hanem megvártam a helyet, ahol kikerülhetem őket. Közben azonban a bácsi észrevett, s szólt a feleségének, hogy vigyázzon. Aztán meg nekem szólt be – nem éppen kedvesen -, hogy mit képzelek magamról, lámpa nélkül járni este…
A legszívesebben visszaszóltam volna neki, hogy ő meg mit képzel magáról, hogy a bicikliúton sétálgat. De aztán inkább lenyeltem a fellobbanó haragom. Töredelmesen bevallom, hogy alázatos viselkedésem oka sokkal inkább keresendő a nem messze felbukkanó rendőrökben, mint a az idős házaspár kora iránti tiszteletben. Engem biztosan megbüntettek volna a lámpa hiánya miatt, az öregeket a rossz helyen sétálásért aligha. Egy esetleges figyelemfelkeltő szóváltást elkerülendő inkább feljebb váltottam és továbbtekertem. A lámpával ellentétben a váltóm még működik.
Elgondolkodtatott ez az eset, s arra jutottam, hogy igaza van az öregnek, holnap megnézettetem azt a lámpát vagy veszek egy újat. Nem a szabálytalan gyalogosok miatt, hanem a szabályosan közlekedő biciklisek és autósok végett. Rájuk (és rám) nézve tényleg veszélyes lehet kivilágítatlanul tekerni.
De azt a két idős gyalogost nem veszélyeztettem ma este. Mikor az öreg rám förmedt, nem volt igaza.
Lám, ilyen is van: valakinek lehet egyszerre igaza is, meg nem is.
december 14th, 2009 at 18:44
ha ott lettem volna, akkor most biztosan tudnánk, hogy mindegy mi történt, nekem van igazam.
december 14th, 2009 at 20:58
hehehe wassernixe, neked természetesen mindig igazad van. cUPppppppppp
december 26th, 2009 at 19:05
multkor nekem is volt hasonlo elmenyem… setalgatok este 11-kor pozsonyban, aztan lajtosan oregurasan atmentem a piroson, kozben meg ram dudalt egy auto 100 meterrol, aminek nem voltak bekapcsolva a lampai … de nem tudom, hogy minek dudalt 100 meterrol… mankokkal atertem volna, olyan messze volt