Tc.: Peti, Sanyi, Csabi, Zsolt
Kedves Vendéglátók!
Egy kicsit idepottyantam. Álmaim és világjárásom egy újabb pontjára. Egy számomra ismeretlen társaságba. Jó helyre pottyantam.
Sokszor a világ megismerésére irányuló vágyaink és kísérleteink nincsenek összhangban az épületek vonalvezetésére irányuló csodálatunk és az emberekben meglelt értékek összekeverednek. Tudjátok, Peti dilemmája, hogy Bécset megmutatva annak csillogása elfedi Pozsony belvárosának és lakónegyedének szürkeségét vagy inkább szürkébbségét, nem dilemma.
Bécs valóban gyönyörű város, de pompázó épületeivel együtt is számomra semmitmondó és üres. Világot megismerni egy út, melyen emberekkel találkozunk. A csillogás csak körítés és hamar szertefoszló!
Pozsony számomra már nem üres. Itt vagytok benne Ti, és hálámat szeretném kifejezni azért, hogy eltölthettem veletek pár napot. Mától Pozsony az a hely, amelyre van miért gondolnom.
Köszönettel,
Bordáska
Ezt a levelet 2005. január 2-án nyomta a kezembe egy kolozsvári fiú a pozsonyi vasútállomás peronján. Szilveszterezni volt Pozsonyban. Azokkal az erdélyi barátainkkal jött, akiket a nyáron ismertünk meg egy nyári egyetemen. Mikor a fehér borítékot átnyújtotta még csak pár napja ismertem. Azóta eltelt öt év, de a levelét még mindig a fiókomban őrzöm.
Az öt év alatt sokszor találkoztunk: megjártuk együtt Prágát, Bécset, Budapestet és többször meglátogattam őt Erdélyben is. Azóta már számomra sem üres hely Kolozsvár.
És a mostani szilveszteri látogatásunk is adott (egy újabb) okot, hogy jó szívvel gondoljak Nagyváradra. A négy csodálatos nap a Posticumban a rég nem látott barátokkal és a friss ismerősökkel teljesen kiszabadított a falusi(as) kirakatvilág fojtogató öleléséből. A mosolyok bátorítók, a tekintetek kristálytiszták, az ölelések őszinték voltak. Igaziak és igazak. Nem a világnak pózoltunk, hanem egymásnak örültünk. Önmagunkért és a másikért. Meg az éneklés, a tánc, a kacagás, a viccmesélés, a főzés, a kártyázás, a sétálás, a cseverészés, a borozás, a pálinkázás, a nosztalgiázás öröméért.
Van valami tiszta, valami ártatlan, valami érintetlen Erdélyben (és a Partiumban), amit eddig még sehol máshol nem tapasztaltam. Nagyon hálás vagyok, hogy itt és így léphettem be az új év sejtelmes kapuján!
Köszönöm szépen a meghívást, Bordáska!
január 3rd, 2010 at 09:26
Hááá… hallom, jó volt a buli
meg én is 
)))! 
Sanyi most mesélte, és puszil
január 3rd, 2010 at 23:58
cuppp-cupppp oda is (márminthogy aemitnek)
január 4th, 2010 at 14:15
igazad van, en is ugy ereztem, hogy az egesz olyan nem megcsinalt volt