jan 25
Végre elkészült(em). Vagyis még mindig nem teljesen olyan, mint amilyennek szeretném, de már nem várok tovább, hanem egyszerűen közhírré tétetem, hogy ezentúl itt folytatom tovább a blogolást. Németül.
Régtől motoszkál már ez az ötlet a fejemben, most végre elő is bújt. Hogy mekkorává terebélyesedik ez a friss hajtás, nem tudom. Mint ahogy azt sem, hogy felváltva fogok-e majd írogatni magyarul és németül.
Mostanában megengedem magamnak azt a luxust, hogy nem erőltetek magamra semmit, hanem az épp aktuális érzéseim szerint cselekszem. (Elsőre meredeken hangzik, tudom, pedig csak hit kérdése az egész: elhiszem-e, hogy az (meg)érzéseim jót akarnak nekem.)
Szóval egyelőre Auf Wiederschreiben!
január 26th, 2010 at 08:10
jesszusatyaúristen, ez számomra az olvasói lét végét jelentené és a pjúr “nézői” létbe való átcsúszást. mint ahogy most is ránéztem, és egyetlen szót véltem érteni, mégpedig azt, hogy hütte. nem vicces!
január 26th, 2010 at 10:52
Tudtam én, hogy valami készul!! Gyanusan sokáig nem írtál a Vanília után! Neeeee!!! Így népes olvasói tábortól fosztod meg magad, mert én se tudok németul! Most nemtom leszidjalak-e, hogy akkor én most mit fogok olvasni meg kommentelni, vagy örüljek a kibontakozó új ötletnek. Nemnemnemnemnemnemnemnem!! Ekkora nagy tagadás van bennem! És meg is ijedtem, hogy szépen alakuló blogkapcsolatunknak ezzel most végeszakadna?!! Aaauoo!:( Nade, ne hagyd magad befolyásolni, hanem hagyadkozz az érzéseidre, és majd reménykedem, hogy azok visszavezetnek a magyar íráshoz is…
január 26th, 2010 at 11:05
1. mint megértő haver: nem tudom igazán mi vett rá erre a döntésre, de te tudod, hogy mire van szükséged, és olvasni foglak ezután is
2. mint nem megértő haver: hm, az ember miért is ir blogot?? hogy leirja mi eszébe jut,kielégitse exhibicionalista vagy rejtett vágyait és ezt megosztja haverjaival, szereteivel, vagy teljesen ismeretlenekkel, talán… de én nem tudom milyen blogolni, mer nem csináltam soha…
a blog szerintem, főleg ha messzire sodorta az élet az embert otthonról, fontos kapcsolattartás az otthonnal, /te vagy a blog/ az otthoniaknak igenis jelent valamit, hogy tudnak rólad, mit teszel. s ha az ember átvált egy másik nyelvre, olyan mintha a másik nyelvű embereknél akarna bevágódni,ez megismertetni vágyás akárhogyan nézve régiek rovására van…
viszont a blog a te szellemi terméked, úgy alakitod ahogy tetszik…
3. mint állandó olvasó: gecó…
… váratlan, sajnálatos
január 26th, 2010 at 11:51
Du deutsche schweinhund! Du hast beginnt ein kampf gegen der lebensraum des ungarischen blogs. Aber wir sind starker und das kampf ist nich vorbei. Wir wollen siegen! Heil.
január 26th, 2010 at 14:11
Azt értem hogy a schweinhund az biztos valami nem szépet jelöl. Nu…látod?!
január 26th, 2010 at 14:32
Írj magyarul is, mert németül nem tudok…
január 26th, 2010 at 18:31
Irigyellek a luxusert amit megengedsz magadnak! es a hitedert. en is meg tudnam engedni ezt luxust, most jobban mint barmikor, de a hitem…(“Hiszek Uram, segits hitetlensegemen”).
Kitratast ebben a hitben.
Ami a nemetul blogolast illeti, remelem nagyon sokat fogsz irni, mert nekem, szemelyesen, a majdnem tokeltes, a legjobb idoben, motivaciokent is szolgal. (Egi jel.) Ezentul nem csak kellemes de hasznos is lesz teged olvasni. El fog telni kis ido amig commentelni merek…
Lese Dich über!
január 26th, 2010 at 19:07
Na Jürgen mein Lieber!
)
Én mint aki értlek így is, úgy is, mondom, hogy tedd, amit akarsz, de ne feledd el, hogy bilingual ist immer besser und vielseitger… (und trilingual ist das Beste).
Kettő együtt nem megy??? pici ide, picit oda, Kompromissen und so???
Légyszi, légyszi, légysziiii
január 26th, 2010 at 23:07
Oh, drága barátaim (és Titi), hát ne hozzatok már zavarba… Nagyon jól esik ám, amit írtok (és a megduzzadt egómat is segítetek majd kordában tartani, he?:), de kísérleti jelleggel most tényleg németre váltok egy picit. Én magam is kíváncsi vagyok, meddig lesz hozzá kedvem.