A hétvégi politikai vitaműsorok fő témája ismét a magyar-szlovák kapcsolat kiéleződése volt. És újra csak előbukkant az az ominózus honismereti tankönyv, ahol a magyar szövegben szlovákul vannak feltüntetve a földrajzi nevek. Végre sikerült kézhez kerítenünk egyet (nyomkereső az utolsó példányt kaparintotta meg a kiadónál, riszpekt), így saját szemünkkel győződhettünk meg róla, valóban olyan nagyot rúgtak-e a magyar nyelvbe, mint amennyire a mököpösök (és nem csak ők) hangoztatják, vagy tényleg csak fel van fújva az ügy, ahogy a szönöszösök (és nem csak ők) hajtogatják. Nos, többszöri átolvasás után ki merjük jelenteni, hogy a helyzet nem olyan rossz, mint ahogy vártuk. Sokkal rosszabb…
Képekkel illusztrált bemutató a főoldalon.
Azt mondják, nincsenek véletlenek. Szerintem se. Tegnap, például, azon merengtem el, miért nem rakják helyre a szlovák újságírók a kormány agyamentségeit, amiket a magyar-szlovák viszonyról, főleg a magyar félről, s a délről leselkedő veszélyről összehordanak. Nos, láss csodát, a .týždeň véleményformáló hetilap aktuális számában (ismét!) a magyarok a főtéma. S nem ellenségesen, a súrlódási pontokat keresve írnak Magyarországról (ahogy azt az utóbbi időben megszokhattuk), hanem békésen, az összekötő kapcsokra helyezve a hangsúlyt. Aki teheti, olvassa el itt (bár a teljes cikk díjmentesen csak a jövő héten, a következő szám megjelenése után lesz elérhető). A szlovákul nem értőknek meg ízelítőnek álljon itt Peter Schutz, a SME és a .týždeň kommentátorának a jegyzete magyar fordításban a témával kapcsolatban.
Az itt ez esetben a körkép.sk főoldalát jelenti. 
A médiákról köztudott, hogy szeretik a szenzációkat, az olyan híreket, amikre az ember felkapja a fejét (és megveszi az újságot, megnyitja a honlapot, bekapcsolja a tévét). Például, hogy Szlovákiában megvertek egy magyar lányt, kimondták a parlamentben a Beneš dekrétumok sérthetetlenségét, vagy csak szlovákul tüntetik fel a helyiségneveket a magyar tankönyvekben. (Arról a bizonyos nemzeti érzelmű “úriember” aranyköpéseiről nem is beszélve.) Akár azt is mondhatnám, hogy de jó, akkor ezek szerint mégse ez a megszokott gyakorlat, hanem valamilyen szinten szenzáció, ezért foglalkoznak vele annyit. (Azt hiszem, ezt nevezik pozitív gondolkodásnak.) A dolog azonban ennél bonyolultabb.
Hogy szerintem miért, azt itt olvashatod el.
Mindjárt az elején szeretném leszögezni, hogy a pénzügyi tanácsadással, mint szolgáltatással, semmi bajom. Egy természetes folyamat eredményeképpen jött létre egy olyan korban, ahol a pénz áll az emberi törekvések középpontjában. (Hogy ez mennyire természetes, abba most ne menjünk bele.) Nem csoda, hát, ha a pénzügyi szolgáltatások tömkelegében kialakult egy új szakma, mely arra hivatott, hogy az egyszerű földi halandót eligazítsa a hitelek, biztosítások és befektetések sűrű útvesztőjében.
Read the rest of this entry »
Nem nagyon volt még rá példa, hogy blogbejegyzéseket ajánljak itt, de most megteszem (mindent el kell kezdeni valamikor). Barta Márton bejegyzése a Konzervatóriumon ugyanis nem csak olvasható, hanem olvasandó írás is. Már a címe is érdekes: A politika védelmében. Be kell vallanom, hogy engem elgondolkodtatott azon, vajon tényleg helyes-e az eddigi negatív hozzáállásom a politikához.
Read the rest of this entry »
0-4-1 – így fest a magyar olimpiai küldöttség mérlege tizenegy nappal a megnyitó után. Öt érem, egyik se a legfényesebb fémből.
3-1-0 – ez a szlovák sportolók eddigi eredményének a számkódja. Itt is hiányzik egy nemesfém, a bronz. Frusztráció és csalódottság az egyik oldalon, elégedettség és ünnepi hangulat a másikon. De melyik oldalon áll a felvidéki magyar?
Read the rest of this entry »
2008. augusztus 8-án este 8 óra 8 perckor Pekingben a nyitóünnepséggel kezdetét vették a XXIX. Nyári Olimpiai Játékok. És nem is akárhogyan. A kínaiak kitettek magukért: a bő négy órás műsorral elkápráztatták az egész világot. Mintha ők is érezték volna: szükségük van rá, hogy a sziporkázó tűzijáték és a színes karikák eltakarják a szemünk elől a vörös csillagot, a sarlót és a kalapácsot.
Read the rest of this entry »
Meleg Méltóság Menet – ez volt homoszexuálisok a szombati budapesti felvonulásának a hivatalos elnevezése. Méltóságnak azonban nyoma sem volt. S nem a békésen felvonuló homoszexuálisok miatt, hanem a homofób ellentüntetőknek köszönhetően. Ordítoztak, dobálóztak, törtek-zúztak, verekedtek. Rendőrökre is támadtak. Így néz ki ma Magyarországon a tolerancia…
Read the rest of this entry »
Hogy őszinte legyek, eszembe se jutott volna, hogy ma van a trianoni békeszerződés 88. évfordulója, ha tegnap nem küld egy pesti ismerősöm egy Reményik verset skype-on. “Bocs, de az effajta versek nem bírnak meghatni” – szólt talán picit nyersen a válaszom. nem tehetek róla, de az önsajnáló, múlton kesergő sóhajtozások valóban nem bírnak meghatni.
Read the rest of this entry »