Pár pillanat és néhány aprócska mozdulat volt az egész. Mégis hónapokig tartott amíg rávettem magam erre a néhány aprócska mozdulatra.

Vannak döntések, amiknek meg kell érniük.

A tekintete valahogy nem győzött meg erről… Meg a hangja, az arcvonásai, a kisugárzása se…

Lehet, hogy ha én is 1978-as születésű lennék, akkor így gondolkodnék. De nem vagyok. 1983-ban születtem. Nem tudom, hogy ezért-e vagy másért, de én hiszek a szerelemben.

Hiszek abban, hogy ha valakit egyszer az oltár elé vezetek, azt szerelemből fogom tenni. Mert mit ér az, hogy olyan helyes lány,  mit ér az, hogy olyan jól megvagyunk, mit ér az, hogy elfogadnak minket a szülők, mit ér az, hogy már megszoktuk egymás bogarait, mit ér az, hogy “jó parti”, mit ér az, hogy  biztonságban érzem magam mellette, ha nem vagyok szerelmes belé…?

Biztos nagyon sokat. Szerelem nélkül mégse tudom elképzelni a házasságot. Szerelem nélkül nem is akarom elképzelni a házasságot.

De ha valaki az első hetekben/hónapokban, mikor a legnagyobb lánggal kéne lobognia a szerelem tüzének se érzi szerelmesnek magát, az mit vár a jövőtől?

Nagyon szeretem ezt a számot. Az eléggé foghíjas angol tudásom is elég volt rá, hogy felfigyeljek a szövegére, főleg erre a – számomra központi – részre. Aztán lefordítottam magamnak az egészet. Nagyon sokáig a faliújságom közepén díszelgett.

Számomra azt jelenti ez a pár sor, hogy minden kérdésemre van válasz – bennem. Minden problémámra létezik megoldás – bennem. Csak meg kell találnom valahol ott mélyen magamban. Ahhoz viszont le kell tépni a maszkokat, mert a Boldogság kulcsa mélyen van. De ott van.

S ez még a vallásommal sem ellenkezik: hisz nem a saját képmására teremtett minket az Isten, belénk lehelve a lelkének egy részét? Ennek a Léleknek, és csak ennek a Léleknek kell megfelelni!

Jó, akkor ezt a mondatot most mégegyszer: Ennek a Léleknek, és csak ennek a Léleknek kell megfelelnem.

Ez pedig a klipp – mély, hatásos, elgondolkodtató.

Kattints ide a beágyazott videó megtekintéséhez.

Ez meg a dalszöveg:

While the sun hangs in the sky and the desert has sand
While the waves crash in the sea and meet the land
While there’s a wind and the stars and the rainbow
Till the mountains crumble into the plain

Oh yes we’ll keep on trying
Tread that fine line
Oh we’ll keep on trying yeah
Just passing our time

While we live according to race, colour or creed
While we rule by blind madness and pure greed
Our lives dictated by tradition, superstition, false religion
Through the aeons, and on and on

Oh yes we’ll keep on trying
We’ll tread that fine line
Oh oh we’ll keep on trying
Till the end of time, Till the end of time

Through the sorrow all through our splendour
Don’t take offence at my innuendo

You can be anything you want to be
Just turn yourself into anything you think that you could ever be
Be free with your tempo be free be free
Surrender your ego be free be free to yourself

If there’s a God or any kind of justice under the sky
If there’s a point if there’s a reason to live or die
If there’s an answer to the questions we feel bound to ask
Show yourself – destroy our fears – release your mask

Oh yes, we’ll keep on trying
Hey, tread that fine line
Yeah we’ll keep on smiling yeah (yeah yeah)
And whatever will be, will be
We’ll keep on trying, We’ll just keep on trying
Till the end of time, till the end of time
Till the end of time