Azt is mondhatnám, hogy “ugyan, csak egy a sok közül”. Legyinthetnék is, hogy “ah, most úgyis sokat járok Magyarországra, majd ott jól bevásárlok az Alexandrában vagy a Libriben”. Meg is ránthatnám a vállam, hogy “de hisz ott a Pantha Rei”.
Igen ám, de a Kultúra könyvesbolt nem egy a sok közül. Ez (volt) az egyetlen csak magyar könyvesbolt Pozsonyban. És igen, biztos nagyobb a kínálat az Alexandrában vagy a Libriben, valószínűleg még olcsóbban is jön ki, mint idehaza, de ott is tudok jegyet venni mondjuk a Thália pozsonyi vendégszereplésére, ott is meg tudják mondani, mikor lesz a következő Deja vu vagy ott is ki lehet ragasztani a következő magyar buli plakátját? És igen, a Panta Rhei nemrég nyitott egy újabb könyvesboltot, ami csak tíz percnyire van a most megszűnt Kultúrától, de ott is tudok fél órán át magyarul cseverészni a szimpatikus eladólányokkal a legújabb Müller Péter könyvről vagy arról, miért nem veszek több Coelhót?
Aligha. A Kultúra több – s most már sajnos oda kell tennem, hogy volt -, mint egy egyszerű könyvesbolt. Sőt, talán senki nem haragszik meg érte, ha azt mondom, hogy könyvesboltnak nem is volt a legjobb, de olyan családias hangulat meg közösségi légkör uralkodott abban a harmincvalahány négyzetméternyi kis helyiségben, hogy mindig szívesen álltam meg néhány percre, ha volt egy kis szabad időm a városban.
Nem tudom, milyen út vezetett le a mélybe: hogy valóban nem maradt más megoldás, csak lehúzni a rolót, vagy az erő fogyott el, tovább keresni a túlélés lehetőségeit. A végeredményen egyik sem változtat: ezentúl minden friss pozsonyinak meg kell tanulnia, hol van a Május 1. tér, mert az már nem fog rajtuk segíteni, hogy ott, ahol a Kultúra könyvesbolt van…
Első látásra egy tucatszámra kapható motivációs kézikönyvnek tűnik. Egynek a sok közül, melyek a boldogabb élet receptjét kínálják. Tuti tippeket, hogyan lehet meggazdagodni és sikeressé válni. Mindezt százvalahány oldalon. Nagybetűkkel teleírt és képekkel illusztrált kellemes tapintású lapokon.
Színtisztán emlékszem: egy szombat délután volt, két vagy három hete, amikor először találkoztunk. Szerintem ő már az első pillantás után tudta, hogy vissza fogok fordulni hozzá. Miközben a többiekkel próbáltam ismerkedni, végig a tarkómon éreztem a tekintetét. Nem szólt semmit, közeledni se próbált, csak néma magabiztossággal várta, hogy eljöjjön az ő ideje. Tudta, mit csinál, s neki lett igaza. Azóta a mindennapjaim része lett. S most visszagondolva egyre biztosabb vagyok benne, hogy valójában nem is én választottam őt, hanem ő engem…
Évek óta először vettem a kezembe szlovák nyelvű regényt. Ahogy sétálgattam a könyvtárban a polcok között, eszembe jutott, hogy utoljára alapiskolában olvastam szlovák irodalmat. Vagyis irodalmat szlovák nyelven, hogy egész pontos legyek. Az egyetemen már nem magyarul folyt az oktatás, újságot is vásárolok államnyelven meg barátaim is vannak szlovák nemzetiségűek, úgyhogy nem nevezhető hiányosnak a kapcsolatom ezzel a szláv nyelvvel, de ha szabadidős olvasásról van szó, akkor az magyar vagy német. Gondoltam, most változtatok ezen.
Emlékszik még valaki arra, hogy összeállítottam egy nyolcas listát azokról a könyvekről, amik nagy hatással voltak rám? Ez volt az 
