Azt is mondhatnám, hogy “ugyan, csak egy a sok közül”. Legyinthetnék is, hogy “ah, most úgyis sokat járok Magyarországra, majd ott jól bevásárlok az Alexandrában vagy a Libriben”. Meg is ránthatnám a vállam, hogy “de hisz ott a Pantha Rei”.
Igen ám, de a Kultúra könyvesbolt nem egy a sok közül. Ez (volt) az egyetlen csak magyar könyvesbolt Pozsonyban. És igen, biztos nagyobb a kínálat az Alexandrában vagy a Libriben, valószínűleg még olcsóbban is jön ki, mint idehaza, de ott is tudok jegyet venni mondjuk a Thália pozsonyi vendégszereplésére, ott is meg tudják mondani, mikor lesz a következő Deja vu vagy ott is ki lehet ragasztani a következő magyar buli plakátját? És igen, a Panta Rhei nemrég nyitott egy újabb könyvesboltot, ami csak tíz percnyire van a most megszűnt Kultúrától, de ott is tudok fél órán át magyarul cseverészni a szimpatikus eladólányokkal a legújabb Müller Péter könyvről vagy arról, miért nem veszek több Coelhót?
Aligha. A Kultúra több – s most már sajnos oda kell tennem, hogy volt -, mint egy egyszerű könyvesbolt. Sőt, talán senki nem haragszik meg érte, ha azt mondom, hogy könyvesboltnak nem is volt a legjobb, de olyan családias hangulat meg közösségi légkör uralkodott abban a harmincvalahány négyzetméternyi kis helyiségben, hogy mindig szívesen álltam meg néhány percre, ha volt egy kis szabad időm a városban.
Nem tudom, milyen út vezetett le a mélybe: hogy valóban nem maradt más megoldás, csak lehúzni a rolót, vagy az erő fogyott el, tovább keresni a túlélés lehetőségeit. A végeredményen egyik sem változtat: ezentúl minden friss pozsonyinak meg kell tanulnia, hol van a Május 1. tér, mert az már nem fog rajtuk segíteni, hogy ott, ahol a Kultúra könyvesbolt van…
Nem vagyok az a megrögzött filmőrült, akinek ha nincs meg a 
