Nyáron a kőszínházak színpadai nem nyikorognak a színészek talpaitól, a függöny se gördül fel, a nézőtér is üresen tátong. Uborkaszezon van. A színészeknek is szükségük van egy kis pihenésre, hisz egész szezon alatt pont akkor dolgoznak (akkor is), amikor az egyszerű földi halandó kikapcsolódik. Mégse kell egész nyáron böjtölniük a színházkedvelő pozsonyiaknak, ugyanis július 3. és augusztus 3. között a Shakespeare-ünnepségeken számos darab kerül színpadra – szabadtéren, a várudvaron. Mozi után jöjjön egy kis színház. Read the rest of this entry »
Az utóbbi évek hollywoodi próbálkozásai, filmvászonra varázsolni egy-egy történelmi eseményt vagy személyiséget, csak nagy adag igénytelenséggel nevezhetők sikereseknek. A Trója, a Nagy Sándor, a 300 mind elmaradtak a várakozások mögött. Nem csoda, hát, ha az egyszerű földi filmhalandó a pofára eséstől félve inkább visszafogott lelkesedéssel várta Juraj Jakubisko legújabb történelmi filmjét. Nos, örömmel jelentem, a Báthory nem okozott csalódást.
Read the rest of this entry »
Vannak filmek, amiket nem elég egyszer látni. Mert zseniálisak, lenyűgözőek, megdöbbentőek. S vannak filmek, amiket egyszer is nehéz megnézni. Mert förtelmesek, megbotránkoztatóak, undorítóak. Nálam a Saló, avagy Szodoma 120 napja az utóbbiak közé tartozik. De mennyit von ez le a film művészi értékéből? Lehet-e a förtelmes is művészi? És szabad-e a művésznek förtelmesnek lennie?
Read the rest of this entry »
Idejét se tudom, mikor voltam utoljára moziban. Hála Jclaytonnak, aki felhívta rá a figyelmem, tegnap este elmentem egy filmvetítésre az a4 klubba. Leni Riefenstahl Az akarat diadala (Triumph des Willens) című dokumentumfilmjéről van szó, melyet a Harmadik Birodalom bukása után betiltottak. Az indok: a film nem más, mint kristálytiszta náci propaganda.
Read the rest of this entry »
(Sajnos nem tudom, honnan, kitől, nekem a főnöknőm küldte)