Hogy Brémában meccsekre is szeretnék majd járni, az egy pillanatig se volt kérdés számomra. El is mentem. Az Austria meg a Dortmund ellen. Aztán jött a merész ötlet, hogy ha már ott vagyok a stadionban, mi lenne, ha írnék is róla valamit. Írtam is. A Focitippnek a Dortmund elleni meccsről. S akkor jött a még ennél is vakmerőbb gondolat: mi lenne, ha megpróbálnék akkreditációt szerezni a következő összecsapásra a Wolfsburg ellen. Meg is próbáltam. S meg is kaptam. Ma érkezett meg a jó hír!
Gyors helyzetjelentés a Werder Bremen – Austria Wien meccsről. Nyertünk. Kettő nullra. Ennyi. Mást nem nagyon érdemes megjegyezni a meccsről és a meccsből. Hacsak Tim Wiese parádés védéseit nem. Az atmoszféra meg…
Werder – Hoffenheim, ez volt a hétvégi menü. Tavaly az év meccsén 5:4-re nyert a Bréma. Idén minden jegy elkelt elővételben. Tettem egy kísérletet a stadionnál a meccs előtt, de nem sikerült bejutnom. Nem voltam hajlandó hatvan eurót adni a jegyért. Tizenkilencet viszont igen a Dortmund elleni rangadóért. A következő hazai meccsen a már és is ott leszek a Weserstadionban! Tovább után egy kis ízelítő, hogyan érdemes, s hogyan nem érdemes jegyet vásárolni.
Az érzés, hogy hazám futball válogatottja ott van egy világbajnokságon vagy Európa-bajnokságon eddig ismeretlen volt számomra. Felvidéki magyarként két országra tekintek hazámként: Magyarországra és Szlovákiára. Szlovákiának sikerült, kvalifikálta magát a 2010-es vb-re. Jó érzés. Meg bírnám szokni…
(Tudom, hogy egy hosszú selejtező sorozat eredménye a csoportelsőség, de a pont az i-re 2009. október 14-én került fel Lengyelországban, úgyhogy kerüljön fel ez a poszt a tegnapi dátummal.)
A nap híre: Michael Schumacher bő két és fél év kihagyás után visszatér a Forma 1-be. A hétszeres világbajnok fogja helyettesíteni a Magyar Nagydíjon koponyasérülést szenvedett Felipe Massát, amíg az fel nem épül. Abban a Ferrariban, ami idén dobogóra is alig bír kerülni. Mindezt negyven évesen. Miből van ez az ember?

“Rendes ember hátulról kezdi el olvasni az újságot” – mondogatta nagyapám, akit a sportesemények jobban érdekeltek, mint a napi politika. Valószínűleg tőle vettem át én is azt a szokást, hogy a végéről fogjak hozzá az újságolvasásnak. Olyannyira, hogy már az internetes hírportálokon is a sporttal kezdem a napi hírmustrát. Az utóbbi két hétben azonban kétszer is elbizonytalanodtam, valóban a sportrovatot böngészem-e, s nem a rendőrségi krónikát. Először Marian Cozma meggyilkolása sokkolt, majd tegnap Július Nôta erőszakos halála döbbentett meg. Mindkettőjükkel egy halálos késszúrás végzett.
Emlékszik még valaki arra az időkre, mikor azon morfondíroztunk, hogy Michael Schumacher a Hungaroringon (a szezon közepén!) vagy csak egyel később nyeri meg a vb-t? Nem? S arra, hogy mennyiszer dőlt el a vb cím sorsa az utolsó versenyen? Arra se? Pedig volt belőle jócskán. De olyan, hogy az utolsó körben dőljön el, na olyan még nem volt. Eddig.
Szeptember 2. lépett utoljára pályára minden idők egyik legjobb (német) kapusa. Egy búcsúmeccsen, melyen az ő tiszteletére mérkőzött meg egymással a Nationalelf és az FC Bayern München. Azért nem mindenkinek adatott meg az ilyen búcsú (vegyük csak például Lothar Matthäust). Hogy Oliver Kahn mivel érdemelte ezt ki? Jöjjön egy videó, ami többet ér, mintha elkezdeném sorolni, mi mindent nyert a pályafutása során. Lehetett őt szeretni, vagy éppen utálni, de nem észrevenni a tehetségét lehetetlen volt.
Engedélyezd a Javascript és Flash alkalmazások futtatását a(z) Flash videó megtekintéséhez.
Véget értek a XXIX. Nyári Olimpiai Játékok. Magyarország 3 arannyal, 5 ezüsttel és 2 bronzzal a 21. helyen végzett az éremtáblázaton (nekünk teljesen mindegy, hogy az érmek vagy az aranyak száma alapján rangsorolják az országokat, mindkét esetben a 21. helyen állunk). Siker vagy kudarc ez a 10 érem? Ezzel a kérdéssel foglalkozik szinte minden elektronikus és nyomtatott média Magyarországon.
0-4-1 – így fest a magyar olimpiai küldöttség mérlege tizenegy nappal a megnyitó után. Öt érem, egyik se a legfényesebb fémből.
3-1-0 – ez a szlovák sportolók eddigi eredményének a számkódja. Itt is hiányzik egy nemesfém, a bronz. Frusztráció és csalódottság az egyik oldalon, elégedettség és ünnepi hangulat a másikon. De melyik oldalon áll a felvidéki magyar?