nov 14
Csörög a telefon. Ismeretlen szám.
- Prosím-tessék.
- Jó napot kívánok, xy vagyok és azért hívok, mert…
A bejegyzés a TANDEM blogján folytatódik.
okt 27
Ahhoz, hogy egy tevékenység örömöt okozzon, szükség van a folyamatos visszacsatolásra, arra, hogy a tevékenység alanya visszajelzéseket kapjon, hogy a munkájának értelme, gyümölcse, eredménye van. Valami ilyesmit állít Csíkszentmihályi Mihály. A saját tapasztalatom azt mondatja velem, hogy igaza van.
A bejegyzés a TANDEM blogján folytatódik.
okt 04
Mikor szeptember egyik hétvégéjén épp befejeztük a playback-képzést, Donáth Attilával még mártóztunk egyet a Balatonban mielőtt indultam volna haza. Sok mindenről beszélgettünk, többek között arról is, hogy még ő is folyamatosan képezi magát, dolgozik a saját fejlődésén. Ha ezt egy húsz éves tapasztalattal rendelkező tréner mondja, akkor…
A bejegyzés a TANDEM blogján folytatódik.
ápr 04
Akadt már egy-két – saját hibából – kínos szituáció az életemben, de az a mai talán minden eddigit űberel. Vagy legalábbis biztos dobogós.
Sikerült ugyanis félrecímeznem egy mailt. De olyannyira félre, hogy nem továbbítottam egy levelet – kis szaftos megjegyzés kíséretében -, hanem visszaküldtem a feladónak. És hát nem baráti csevejről volt szó, hanem (fél)hivatalos (TANDEM-es) kommunikációról…
A válasz nem is váratott sokáig magára, azon minutomban megérkezett, hogy “ezt szerintem nem nekem szántad…” Hála az illető lazaságának – és a korábbi kollegiális/haveri viszonyunknak – “csak” kínos, s nem botrányos vége lett a faux pas-mnak.
Na, úgyhogy nagyon remélem, hogy most már sokáig ez marad a csúcspont…
feb 20
Érdekes élményben volt részem a hétvégén. Egy lelkigyakorlaton vettem részt, ahol az egyik egyéni foglalkozás során életünk meghatározó értékeit kellett összeírnunk kis cetlikre. Először nagyo soknak tűnt a kiszabott 7 darab, aztán meg annyira belejöttem, hogy még üres lapokat is kellett kérnem. Enyhe csalódásként is éltem meg, hogy aztán…
A teljes bejegyzés a TANDEM blogján olvasható.
feb 08
Őszintén szólva nagyon szkeptikusan vettem a kezembe: egy semmitmondó újságot vártam, amit csak azért adnak ki, hogy el lehessen mondani, ilyenünk is van, egy olyan jellegtelen lapot, amelyik minden iskola tantestületijének a polcán ott porosodik, de senki nem veszi a kezébe.
Erre fel beleolvastam az első cikkbe…
A teljes bejegyzés a TANDEM blogján olvasható.
szept 16
Jürgen barátunk elvégezte a kitűzött reggeli önreflexió első körét. Arra kereste a választ, hogy mit csinált az elmúlt másfél hónapban, hogy ezt mind nem győzte. Tényleg ellustult volna Brémában, vagy csak más dolgok kaptak prioritást?
Nos, a rejtély kulcsa nem a lustaságban keresendő! Hanem abban, hogy a TANDEM-es események oly mértékben felpörögtek, amire nem számított. Ennek a nem várt lendületnek egyébiránt roppantul örül, csakhogy ez egyben azt is jelenti, hogy bármennyire is fájó, néhány más aktivitást el fog kelleni engednie.
De melyike(ke)t?
Ez lesz a következő kör kérdése!
szept 08
Hihetetlen, de valóban egy éve már, hogy papíron is létezik (a szívünkben meg a fejünkben már sokkal korábban ott fészkelt) a mi drága enónk. Erről bővebben a TANDEM blogján. Merthogy az is van nekünk, s ott is megnyilatkozom időnként.
Úgy döntöttem, hogy ezt a kettőt nem abban a formában fogom összekötni, mint anno tettem a Körképes írásokkal (itt is poszt, linkkel oda), hanem más megoldást találok rá, hogy kapcsoljam a kettőt. Majd. Egyszer. Holnap. Holnapután. Máskor.
Mert mostan áthelyezem magam vízszintesbe. Jó hosszú volt ez a mai nap, olyan kellemesen fárasztó.
szept 29
A szavak helyett most beszéljenek a képek, hogy miért is volt perfect ez a hétvége. Képriport a rimaszombati DÖK-tréningről.
szept 27
Az egész hetem – s már a múlt hétvégém is – a rimaszombati DÖK-képzés körül forgott: agyaltam a csoportfolyamatokon egyedül és együtt Erikával, kerestem a megfelelő játékokat villamosban iskolába menet és bevásárlás közben sorban állva, témákat, célokat, módszereket fogalmazgattunk tea mellett a DéHá irodában és fülhallgatóval a fejünkön skypeon keresztül. Még Brémával se törődtem, a könyvtárban kétszer hosszabbítottam meg a megrendelt könyveket és még a blogolást is hanyagoltam, pedig lett volna miről írnom (nagybácsi – és lehet, hogy keresztapa? – leszek juhiiiiiij!!!). Mert ez a képzés nagyon fontos volt nekem. És most nagyon boldog vagyok, hogy fergetegesen jól sikerült!!!