szUPjektív

Úgy adódott, hogy a ma esti közös kis- és nagy-POFIKK-os előadás után az egyetemisták csoportjába kerültem, s mivel volt közöttük aki készült a kiscsoportvezetésre, ezúttal egyszerű résztvevőként ültem be a körbe.

Szinte már el is felejtettem, milyen érzés. Az elején nagyon tudatosan odafigyeltem, hogy valóban a háttérben maradjak, és a szinte már ösztönszerű csoportvezetői allűröket fogjam vissza. Aztán már nem kellett: nagyon szép kis meghitt beszélgetés alakult ki.

Nagyon élveztem. Nem csak a formai rész miatt, hogy figyelhettem a csoportdinamika lüktetését, hanem az elhangzott tartalomnak köszönhetően is. Érett, hitüket megélő és felvállaló, lelkes fiatalokat láttam magam körül, akik ráadásul még a kisközösségekben is hisznek.

“Először nem értettem, hogy képes a húgom úgy eljönni ide, hogy reggel hétre suliba megy, egész nap ott van, aztán meg még ifimisére rohan, ahelyett, hogy pihenne. Aztán eljöttem én is, s már értem. Nekem ez olyan, mint egy dopping.”

Ez a mondat rám is doppingként hatott. És nem csak ez, de ez volt az este besztoffja. Visszaállította bennem azt az egyensúlyt, amit a lelkigyakorlat elhalasztásából fakadó enyhe csalódás megingatott.

Lehet ezekre a fiatalokra építeni, csak bízni kell bennük!

Mondja ezt a 27 éves nagyöreg oujéééééé

Érdekes élményben volt részem a hétvégén. Egy lelkigyakorlaton vettem részt, ahol az egyik egyéni foglalkozás során életünk meghatározó értékeit kellett összeírnunk kis cetlikre. Először nagyo soknak tűnt a kiszabott 7 darab, aztán meg annyira belejöttem, hogy még üres lapokat is kellett kérnem. Enyhe csalódásként is éltem meg, hogy aztán…

A teljes bejegyzés a TANDEM blogján olvasható.

07.37
“A cp.sk szerint megy egy busz 8.18-kor, 8.28-kor meg 8.36-kor a főpályaudvarra. Mikor is megy a vonat? 8.46. Akkor a 8.36-os már késő, az csak 8.44-kor van ott, s még jegyet is kell vennem. A 8.18-as meg korai, megyek a 8.28-assal, 8.36-ra ott vagyok, 8 perc alatt simán veszek jegyet.”

08.26
“Francba, az már az én buszom ott a buszmegállóban? Shit. Oh, nem, az a 63-as.”

08.28
“Na király, elértem, még biztos nem ment el, akkor láttam volna.”

08.29
“Ah, nem megyek el én ezzel a 204-essel, ez nem megy egész a pályaudvarig, s nincs kedvem a hidegben gyalogolni..”

08.32
“Hogy a fene enné meg! Pont ma és pont most kell késnie ennek a busznak, ráadásul ennyit?! Én tökfej, miért nem szálltam fel arra a 204-esre, simán legyalogolhattam volna azt a 200 métert…”

08.36
“Nem igaz, hogy még a következő is késik. Így már esélytelen, hogy elérjem. S pont mikor Jozeffel megegyeztünk, hogy együtt megyünk, s megmutatja, hol van a Wiener Bibliothek.”

08.37
“Waaaaaaaaa, vajon mit szólnának itt a többiek, ha elkiáltanám magam, hogy ajvonafakdömilleneum. Na király, ez a mai nap is jól kezdődik…

08.38
“Bezzeg most már jössz mi, te nyomorék, mikor már sehogy se érhetem el a vonatot.”

08.39
“Halló. Szia Jozef! Az van, hogy nem jött a buszom, így nem fogom elérni a vonatot. felszálltam ugyan a buszra, de a főpályaudvarról egyenesen átmegyek a ligetfalui állomásra s onnan megy 9 után valami, elmondod, hogy találom meg azt a könyvtárat…?”

08.44
“Hú, ez behozta a lemaradását. Tudok két per alatt jegyet venni? Mindjárt kiderül…”

08.45
“Hálistennek, senki nincs a pénztárnál… Egy retúrjegyet kérek Bécsbe. Kössssz.”

08.46
“Hú, kenyér, még itt van. Elértem!!! Hé, de miért nem nyílik az ajtó. Nemááááá. Hát ilyen nincs. Hogy k..pja be. Ez mennyin múlhatott. Beszarás. Fak-fak-fak. Pedig már azt hittem, meglesz. Hach, utálom, ha valami nem jön össze úgy, ahogy elterveztem.”

09.17
“Szia Péter. Mikor érsz Bécsbe? Mi megálltunk az alagutban, valami probléma van, jelenleg 20 perces késésben vagyunk. Jozef”

09.18
“Szia Jozef! A vonatban ülök Ligetfaluban. 09.32-kor indulunk és kb. fél tízre érek Bécsbe. Ha kb. akkor érsz oda te is, találkozhatunk a Südbahnhofon.”

09.35
“Péter, visszahoztak minket Pozsonyba, csak a következő vonattal tudok menni. Kb. fél tizenkettőre leszek Bécsben, ne várj rám, találkozzunk a könyvtárban…”

Hát nem csodálatosak Isten útjai?
Vajon hány ilyen “elkésett” vonat miatt bosszankodtam már feleslegesen…

Oly régóta tervezem már, hogy megnézem Don Bosco életrajzi filmjét, de mindig akadt valami “fontosabb”, ami miatt nem jutott rá időm. Egészen eddig a hétvégéig! Mert szombaton és vasárnap végre rászántam az időt mindkét részre. És most azt érzem, hogy mekkora hülye voltam, hogy eddig halogattam. Már rég meg kellett volna néznem. S még nagyon sokszor meg kéne néznem! Nem egyszer, nem kétszer, nem tízszer, hanem addig, amíg magamba nem szívom, körbe nem ízlelgetem és le nem nyelem, meg nem emésztem azt az életfilozófiát, amit az a szent ember sugárzott magából. Meg azt, ahogyan élt. A szelíd céltudatosságot, az alázatos határozottságot, a békés eltökéltséget, fáradhatatlan munkabírást, a töretlen lelkesedést, a rendíthetetlen hitet.

De szeretnék, én is héj, egy kis Don Bosco lenni…

Ma ért véget a pozsonyi városmisszió. De úgy is írhatnám, hogy ma csúcsosodott ki a pozsonyi városmisszió. Legalábbis számomra. Nem azért, mert Böjte Csaba előadásai a hét elején nem jelentettek volna lelki felüdülést, vagy a Duna utcai iskolaevangelizációs program, amibe csak kívülről kukkantottam bele, nem lett volna szenzációs, vagy esetleg a drogfüggőként felnövő fiúk tanúságtételei nem hatottak volna megrendítően, dehogynem, ez mind nagyon lélekmelengető és tanulságos volt, számomra az igazi katarzist mégis a Puss házaspár mai tanúságtétele jelentette.

Read the rest of this entry »

Brémai kiutazásom előtt elmentem egy gyalogos zarándoklatra a szenciekkel Máriavölgybe. Tegnap újra velük tartottam. Volt, akit most láttam először azóta. S olyan is volt, akire nem is emlékeztem, akiről nem is sejtettem, hogy kicsoda, ő mégis tudta a nevem. Ez jól esett. Túl jól…

Read the rest of this entry »

1. szál: Juci ajánlja, hogy olvassam el a Férfi útja könyvet. Kölcsöni is adja a sajátját, amíg nem tudom megvenni.

2. szál: A Balatonnál eldöntjük Lacival, hogy elmegyünk közösen a következő KIK-es férfisátorra.

A két szál találkozása: Megjön a KIK-es hírlevél, hogy a következő férfisátor témája a Férfi útja című könyv lesz.

Hát nem gyönyörű ez a “véletlen” egybeesés?

Read the rest of this entry »

Hát nem idegesítő úgy eltölteni egy hétvégét a Balatonnál, hogy csak messziről látod a vizet? Hát nem! Ha két csomag franciakártya, sok sör, abszinttal, egy focilabda és rég nem látott barátok kellemes társaságában töltöd, akkor még fürdőzés nélkül is élvezetes egy villámlátogatás Balatonszemesen.

Csak ezzel a kérdéssel, hogy “akkor visszajössz a Hálóba?” nem igazán tudok mit kezdeni. Mit jelent visszamenni a Hálóba? Mit jelent “hálósnak” lenni? S mit jelent “hálózni”?

Én elsősorban keresztény ember akarok lenni, Jézus tanítása szerint élni, s az életemmel tanúságot tenni a krisztusi értékekről. S hogy ezt mint hálós, KIK-es, POFIKK-os, fokolárés, antióchiás, mittoménmilyenes teszem-e, az teljesen mindegy. A lényeg, hogy sikerüljön.

P. S.: Egyre inkább a szívemhez nő ez a kicsikocsi. Most már a Balaton is megvolt nekünk együtt. Jövő szerdán jöhet Eperjes!

P.S2.: Nem is én lettem volna, ha nem felejtem ott a kulcscsomómat… Még jó, hogy Katinka már megérkezett Horvátországból. Meg hogy vannak pótkulcsok!

Csak áll egy helyben és néz. Engem. Egy szelíd mosoly kíséretében kacsintok egyet, mindkét szememmel, de semmi reakció. Csak az aranyos szempár néz velem farkasszemet továbbra is. Oké, miért is jöttem, ja igen, sörök, ott a sarokban. Elindulok feléjük, de közben önkéntelenül is visszapillantok, még mindig engem néz. Olyan ártatlan epekedő kerek szemekkel, hogy meg kell állnom. Csak nem jövök zavarba egy hat-hét éves kisfiú tekintetétől?

Read the rest of this entry »

05.45. Idejét se tudom, mikor keltem fel ilyen korán. Főleg hétvégén. Szombaton is nagy volt a kísértés, hogy lenyomjam a vekkert, s aludjak tovább. De ellenálltam neki, s 06.18-kor már egy metronómon robogtam Göttingen felé a Biblia-körösökkel a Navigatoren-Day, röviden csak N-Day 2009-re.

Read the rest of this entry »