jan 02
Jó hír: vége van az évnek.
Rossz hír: jön egy következő.
Rossz hír: vége van az évnek.
Jó hír: jön egy következő.
______________________________
(Hát igen, néha csak a sorrenden múlik.)
júl 24
Az előző bejegyzés volt a 300. ezen a blogon. Mindezt három év, három hónap és tizenkilenc nap alatt. (Az archívum ugyan 2008 áprilisa előttről is tartalmaz cikkeket, de azok – ezúton töredelmesen bevallom – utólag lettek felrakva.) Az egész ezzel kezdődött 2008. április 5-én Pozsonyban az átriáky kollégium egyik lerobbant szobájában.
Az utóbbi – blogbejegyzésekben ínséges – hónapokban felmerült bennem párszor a gondolat, hogy szögre akasztom a szUPjektív bloggertollamat. Mert az egyetem és a TANDEM mellett alig maradt időm bejegyzéseket írni. Pedig sokszor gondolok rá, mikor történik velem valami szép, meglepő vagy tanulságos dolog, mikor részese lehetek egy felemelő, megható, elgondolkodtató eseménynek, vagy mikor egy boldogító, szívszorongató, kétségbeejtő pillanat megengedi, hogy az enyém lehessen, hogy ezt meg kell írnom. Aztán mikor odajutok, hogy leülök a gép elé, eltűnik (b)előlem jó mélyre mindegyik szó, amely képes lenne legalább a kontúrjait visszahozni ezeknek a megélt pillanatoknak. Nekem meg már egy kis bújócskázás után elfogy a türelmem keresni őket, amelyekre meg rátalálok, azokat csalódottan lököm vissza a búvóhelyükre, mert nem tetszenek.
Aztán mégsem húztam le a rolót. Mert úgy érzem, hiányozna ez a bújócska. S mert még mindig sok mindent tanulok belőle – magamról és a világról. De főleg az előbbiről. És főleg: mert még folytatni szeretném.
márc 26
- Nagyon ódzkodtam tőle, s hallani se akartam róla.
- Kipróbáltam kíváncsiságból.
- Megtetszett és nagyon élveztem.
- Komolyan vettem a polblogolást.
- A szenvedélyemmé vált.
- Olyan is volt, hogy átestem a ló másik oldalára, s nem ő volt értem, hanem én érte.
- Elvesztettem a motivációm a polbloghoz.
- Búcsút intettem az “anyablognak“.
- Kedves, kiegyensúlyozott hobbimmá vált.
- Kísérletezgettem németül is.
- Visszatértem.
- Idegesített, hogy nincs rá elég időm.
- Örültem, hogy olyan miatt nincs rá időm, amit szeretek csinálni.
- Elkezdtem itt hűtlenkedni.
- Erőltettem.
- Komolyan fontolgattam a végleges búcsút.
- Elfogadtam, hogy csak a sokadik lett a prioritási listámon.
- ???
Ezeken a fázisokon ment végig a blogger-identitásom az elmúlt két év alatt. Bezony, április 5-én lesz pont két éve, hogy elindult a szUPjektív. Egy nosztalgiázós visszatekintő az évfordulóra várható. Vagy nem.
jan 20
- Mi lehet nagyobb dolog, mint megkapni a Nobel-díjat?
- Visszautasítani.
okt 26
Jürgen! Október 26-án már Pozsonyban is hideg van, túl hideg ahhoz, hogy este fél 11-kor biciklivel száguldozz, ezt jegyezd meg! Még akkor is, ha előtte egy nagyon jót söröztél az egykori egyetemista pajtásaiddal és focis társaiddal a régi megszokott füstös helyeteken! Howgh!
Jürgen hörpint a forró teájából, elmosolyogja magát, majd legyint egyet: “Kit érdekel az a 10 perc vacogás a biciklin, mikor egy év után újra találkoztam a régi cimborákkal!”
szept 23
Elöljáróban szögezzük le: szerintem a gmail a legjobb levelezőprogram, amit valaha láttam. Átlátható, felhasználóbarát, sok funkciója és nagy tárhelye van, lehet csetelni benne sötöbö.
szept 19
Krisztától vettem át a szokást, hogy nem használok google readert, hanem kétnaponta végigzongorázok a kedvenc blogjaimon (lásd jobb oldalsó menü). Állította, hogy így sokkal izgalmasabb: várni, hogy vajon van-e új bejegyzés, érkezett-e új hozzászólás. És valóban, van valami izgalom, romantika és báj ebben a rituáléban. Nemcsak abban, ha találok valami újat (kivéve, ha youtube videó…), hanem abban is, ha semmi változás az előző naphoz képest. Majd holnap. S ha holnap nem, majd holnapután.
szept 17
Az Eurotelevíziában kb. egy évig dolgoztam, először teljes, aztán félmunkaidőben. Magát a munkát nem szerettem: unalmas, ötlettelen és egyhangú volt, a kollégák miatt viszont mindig a legtöbbször örömmel jártam be reggelente. Mert a nyolc órás munkaidő nem csak a képernyőbe bámulásról szólt, hanem egy csomó viccelődésről, egymás kölcsönös szivatásáról és meghitt beszélgetésekről is. Örültem, hogy egy ilyen jó kis kollektíva részese lehetek.
jan 14
Abigéltől kaptam az alábbi képet, s úgy gondoltam, ennek itt a helye. Mit mondjak, szépen mutat a tíz szépség az ágyban… Kár, hogy nem az enyémben. De ki tudja, ha egy kicsit rágyúrok… van még hét hónapom rá itt Brémában… 
dec 14
Ma este megint belebotlottam néhány gyalogosba, akiknek a bicikliút kényelmesebbnek tűnt a járdánál. Szépen türelmesen lassítottam (pedig már késésben voltam). Mivel két öregről volt szó, nem is csengettem, hanem megvártam a helyet, ahol kikerülhetem őket. Közben azonban a bácsi észrevett, s szólt a feleségének, hogy vigyázzon. Aztán meg nekem szólt be – nem éppen kedvesen -, hogy mit képzelek magamról, lámpa nélkül járni este…