"… nem én vagyok bonyolult, hanem a dolog, amiről beszélek." (Karinthy)
Másodszor egymás után esik a 13. péntekre. Februárban már nem tudom milyenre sikeredett, de ez a mai kifejezetten élvezetes volt, szerencsétlenségnek semmi nyoma: csak egy órával léptem túl az eredeti tervet, hogy mikor kelek, a könyvtárból is csak egy órával korábban jöttem el, mint terveztem, ebédeltem és beszélgettem egy jót Jozeffel, végre rávettem magam, hogy elnézzek a konditerembe, majd palacsintáztam egy jóízűt! Pozitív. Gyorsan el is megyek aludni, biztos, ami biztos! 
Már legalább fél éve tervezem, hogy frissítem az oldalsó menüt. Mikor elkészült a blog, jobbára azért kerültek oda a dolgok, hogy ki legyen töltve a hely. Idővel azonban lettek kedvenc blogjaim, a barátaimat is elkapta a blogolás láza (illetve blogoló barátokra bukkantam), s az archívum is szépen elhízott. Éppen itt volt az ideje a ráncfelvarrásnak!
Emlékszik még valaki erre a nyelvművelő műsorra Grétsy professzor úrral meg Vágó Istvánnal? Én nagyon szerettem. Ezért jutott az eszembe valami hasonló. Nem mintha én megközelíteném az említett úriemberek tudását a magyar nyelvről és annak helyesírásáról, csak mára olyan szinten hanyagoljuk a magyar helyesírást (és nyelvhelyességet), hogy még a magamfajta önjelölt nyelvőr is tud helyesírási és/vagy nyelvhelyességi tippeket adni. Egész pontosan tízet. (S plusz egyet a Csemadok Komáromi Területi Választmányának…)
Hosszabb gondolkodás után úgy döntöttünk, hogy ez az írás is kimegy a főoldalra… Szóval itt folytatódik.
Először csak egy kommentnek szántam ezt a bejegyzést a közvélemény-kutatás végére, de hosszúsága miatt úgy döntöttem külön posztot csinálok belőle. Érkezett mindenféle vélemény: kapott a férj is rendesen, a barát se úszta meg, és a feleség se maradt ártatlan kis áldozat. Sokan hibáztatták mindhármukat, és még az is szóba került, amire én nem is gondoltam, hogy a corpus delicti (értsd a csábító lány a bulin) is hibás. Mi tehát az én véleményem, s mire is kerestem tulajdonképpen a választ?
X egy harminc év körüli férfi. Hat éve házas, és van egy négyéves kislánya. Felesége épp a második gyermeküket várja, de annyira friss a hír, hogy még nem tudta elmondani a férjének. X elmegy Y-nal, aki a család közeli barátja, egy születésnapi ünnepségre. Mikor a buli a tetőfokára hág, X elkezd csókolózni egy ismeretlen csinos lánnyal. Y próbálja figyelmeztetni, hogy családja van, de X az alkohol és a hormonjai hatása alatt tudomást se vesz róla, felmegy a lánnyal egy üres szobába, s elkezdenek szexelni. A buli után X megbánja tettét, de úgy dönt, inkább nem mondja el a feleségének, hogy “ne okozzon fájdalmat neki”.
Read the rest of this entry »
Az ördöglakat, az egy nagyon furfangos szerkentyű. Pedig csak két egymásba helyezett vasdarab, amit szét kell szedni. Első hallásra nagyon egyszerű feladat. Aztán mikor hozzáfog az ember, rájön, hogy bonyolultabb, mint gondolná. Elkezdi forgatni, jobbra, balra, fel, le, töri a fejét, próbálkozik, de csak nem jön rá a megoldásra. Pedig tudja, hogy van megoldás. Ott van elrejtve magában a feladatban, csak meg kell találnia. Tízszer, százszor, ezerszer megforgatja a vasdarabokat minden irányba. Elkezdi utálni, földhöz vágja, még ordibál is velük. Kétségbe esik, mert azt hiszi, ismeri minden pontját, úgy érzi, az összes lehetséges variációt megpróbálta, mégse járt sikerrel. Pedig csak ugyanazt a hibás mozdulatot végezte el tízszer, százszor, ezerszer. És aztán hirtelen, mikor már féltucatszor eldobta, s épp arra készül, hogy végleg feladja, bevillan az agyába a megoldás. Mintha nem is ő találta volna meg a rejtély kulcsát, hanem a kulcs osont volna oda hozzá. A két vasdarab ott marad a két kezében, külön-külön, az egyik a balban, a másik a jobban. Még nem igazán érti, hogyan csinálta, de a sikerélményen felbuzdulva újra összerakja, s most már végre más perspektívából is szemléli az egészet. S akkor rájön a megoldásra: magától és tudatosan. S hirtelen megint olyan egyszerűnek tűnik ez a kis játékszer. És szépnek. És újra elkezdi szeretni. Még arra a tíz, száz és ezer helytelen próbálkozásra is szívesen gondol vissza, mert anélkül nem jutott volna el az egyetlen helyeshez, a megoldáshoz. Igen, így működik az ördöglakat. Pont úgy, mint az élet.
Nem tudom, hogy azért-e, mert megszoktam a magyar szöveget, vagy a magyaros-angolos akcentus miatt, de nekem nagyon viccesen hangzik… hehe Még Bad Kissingenben szereztem egy magyar csajtól, de csak mosthallgattam bele, mi mindent is adott. Ízelítőként jöjjön a Gyöngyhajú lány. Németül. Aki ezek után kéri a többi számot is, jelezze! hehe
Itt meg a német dalszöveg. Szerintem egész jó!
Van, hogy érzek dolgokat, amiket nem vagyok képes megfogalmazni. Elkezdem leírni, de visszaolvasva a szavakat, szépen összerakva őket,nem azt jelentik, mint amit szeretném, hogy jelentsenek. Van, hogy azonnal kitörlöm őket. Máskor – a kevésbé igényes pillanatomban magamat becsapva, hogy ez már közelít – megmutatom másoknak, azt várva, hogy vegyék észre, mit akarok mondani. Nem veszik. De ez nem az ő hibájuk.
Öt év múlva:
1. vagy lesz két gyerekem
2. vagy szerzetes leszek
3. vagy mindkettő
(copyright by jclayton & jürgen)
Engedélyezd a Javascript és Flash alkalmazások futtatását a(z) Flash videó megtekintéséhez.
Valaki mondja meg, a pillanatok miért tűnnek hosszú éveknek?