Rossz hír: vége van az évnek.
Jó hír: jön egy következő.

______________________________
(Hát igen, néha csak a sorrenden múlik.)

A bejegyzés a TANDEM blogján folytatódik.

A bejegyzés a TANDEM blogján folytatódik.

És figyelem: a leányka a filmben meg a másik volt lakótárs, az energiabomba Steffi.

Let`s go, Mädels!

Mikor hazaértem a POFIKK-ról, már épp Radičová tartott sajtótájékoztatót a mentőövet támogató három koalíciós párt elnökével. Ahogy hallgattam a leköszönő kormányfőt és elfigyeltem a mögötte álló Figeľt, Bugárt és Dzurindát – hát nem érdekes, hogy utóbbit csak akkor lehetett látni, mikor Radičová félreállt…? – egy percig se éreztem azt, hogy valamit veszít az ország, vagy valamit veszítek én. Három kiöregedett, karizmáját és hitelét vesztett politikus, akiknek egyetlen érdemük, hogy ők nem Robert Fico. Nekem szánalmas volt hallgatni, ahogy egyöntetűen Sulíkot és az SaS-t nevezik meg hunyónak. Tudom, persze, ez a dolguk, ettől politikusok, hogy igyekeznek a fekete Pétert a másik zsebébe – mit zsebébe, homlokára – ragasztani.

Holnaptól kezdve biztosan nagyon sok okos szakértő meg fogja mondani a tutit: hogy ki miért felelős, ki mit miért csinált, vagy ki mit hol rontott el. Én sima választóként ma este csak azt tudom mondani, hogy az én szememben nőttek Sulíkék. Mégpedig azért, mert visszahoztak egy szinte már kiveszettnek hitt értéket a politikába: az elvhűséget.

Látod, Béla, látjátok, kedves hidasok, így is lehet…

És ezt úgy írom, hogy nem is vagyok liberális szavazó.

A bejegyzés a TANDEM blogján folytatódik.

Auf Wiedersehen, Berlin, majd még jövök!

Aztán összeállt a mozaik: kb. két nappal Anna visszaérkezése előtt – az ő szobájában laktam – kiderült, hogy Steffinek ezen a héten el kell utaznia, úgyhogy továbbra is lesz egy szabad hely a lakásban. Mindjárt fel is ajánlotta, hogy lakhatok a helyén, nem kell más szállást keresnem. Tisztázó kérdésemre, hogy kell-e ezért fizetnem, egyszerűen csak annyit válaszolt. “Neeee, jetzt sind wir schon Freunde”

Később azt találta ki, hogy inkább mégis Anna mehetne az ő helyére erre a pár napra, mert olyan rumli van benn, hogy előttem röstellené magát. Aztán míg Brémában voltam, összepakolt egy kicsit.

Megnyugtató érzés újra megtapasztalni, hogy erőlködés nélkül is rendben mennek a dolgok a maguk útján. Csak hinni kell a gondviselésben. Meg az emberekben.

Szombat 11.47
Sabinéval egy teázóban: vitánk beszélgetésünk a Katolikus Egyházról, a Bibliáról meg Istenről ugyanott folytatódik, ahol egy éve abbahagytuk. Van, ami nem változik…

Szombat 15.53
Korgó gyomor, előttem meg egy gombás pizza. Mégsem kap el a “hát ezt nem hiszem el”-érzés. Eva-Maria még mindig olyan törékeny, hogy rá nem tudok haragudni.

Szombat 23.57
Az utolsó happy hour-kör a koktélbárban, és egy 15 perces dialógus vége Daniellel, ami után töredelmesen bevallom: “So viel Mist am Stück habe ich lange nicht mehr gehört und geredet, Scheiße…” (A szeretetnyelvünk Daniellel kb. olyan, mint Szücsivel… persze, annyi különbséggel, hogy ez a szivatósdi igazi intellektuális kihívást jelent…:)

Vasárnap 12.25
Libabőrös hát és csillogó tekintet a Paulus-Gemeindéban egy gyönyörű gitáros énekkel tarkított nagyon hatásos prédikáció után az evangélikus istentiszteleten. Rég volt ilyen katartikus élményem templomban.

Vasárnap 16.34
“Hey Peteeeeeer, naaaa wie geht´s? (…)  Uuuund, wie sieht´s mit den Frauen aus?” – a javíthatatlan nőcsábász kameruniak. És a változatlanul nyitott szívű, vendégszerető, vidám kameruniak. Meg a ragyogó arcú Steeve miközben meséli, hogy öt év után végre hazalátogat három hétre. Na, ők semmiképp nem maradhattak ki!

Vasárnap 22.17
“Ich scheiße darauf, was in der Bibel steht…” Az utolsó pillanatban sikerül elharapnom a mondat végét, de egy külső – nem hívő? – szemlélődő jót szórakozhat rajta, ahogy egy konok katolikus (én) vitatkozik egy még konokabb luteránussal (Sabine) arról, hogy milyen Isten és hogyan lehet, vagy nem lehet, a mennybe kerülni. A végén kötnek egy egyezséget: a konok katolikus többet fog Szentírást olvasni, a konok evangélikus meg többet fogja egyszerűen csak észlelni és érezni Isten jelenlétét a világban a Biblia nélkül.

Hétfő 12.33
Egy parádés villásreggeli Aaronnal az Alexben. Ez a 24 éves srác nagyon de nagyon emlékeztet valakire…

Hétfő 14.21
Egy erős, férfias kézszorítás Herr Nageltől az egyetemi könyvtár negyedik emeletén és egy “Es war wirklich sehr schön Sie wieder zu sehen”, amiről érzem, hogy sokkal több, mint egy tapasztalt professzor udvariassága.

Kedves brémai barátaim, köszönöm Nektek ezt a szép hétvégét!

avagy

Pätty – én – Steffi

végre egy fotón

]]> http://szupjektiv.sk/2011/08/11/lencsevegre-kapva-vegre/feed/ 2